Egyedülálló relaxálás, a szó legszorosabb értelmében

A különféle élethelyzeteknek megvannak a maga nehézségei. Kár is belekezdeni melyiknek mik a sajátosságai, pláne mérleget elővenni és lemérni a különbséget, kinek könnyebb vagy nehezebb, mert nem lehet. Mégis nap mint nap beleütközünk az összehasonlításokba.  Ami alól muszáj lenne kimenteni magunkat.

Akaratlanul

Lehet nem is panaszkodunk, csak vázolunk egy pillanatot, amire a másik reagál. És máris előkerül a mérleg. A patikai.

Akaratlanul.

Egy gyerekkel nehezebb szülőnek lenni, vagy többel? Házasságban élni boldogabb, vagy szinglinek lenni? Párban egyszerűbb gyereket nevelni, vagy egyedülállóként? Idősnek lenni jobb, vagy fiatalnak? A beosztottnak több a munkája vagy a főnöknek? Magányos csak az lehet, akinek nincs párja vagy az is, akinek van? És a többi. Különbözőségek, amik feszültségre, vitára, neheztelésre, veszekedésekre adhatnak okot.

Akaratlanul.

Mindenki arról tud beszélni hitelesen, amit már átélt vagy amiben éppen benne van, a többiről csak elképzelése lehet. Leginkább arról, valószínűleg ő saját maga hogyan élne meg egy-egy számára ismeretlen helyzetet. De azt nem tudja megmondani, a másik azt hogyan viselheti. Nem, mert nincs abban a szituációban, amiben a másik, és ő nem a másik szemével lát, fülével hall, szívével érez és agyával gondolkodik.

Egyedülálló relaxáció

Előfordulhat az is, hogy az életünk nagyot változik és az egyik helyzetből a másikba esünk. Beosztottból-főnök leszünk, vagy fordítva, egyedülállóból házas, vagy éppen házasból egyedülálló. Nevelhetünk párban, majd egyedül gyereket, és az is előfordulhat, hogy válás után újra családban élhetünk.

Például én ismerem azt, milyen házasságban élni és gyereket nevelni, és azt is, milyen azt egyedül. Mindegyik szituációról tudom számomra azokban mi volt a szép, a jó, a könnyű, a vidám, illetve mi volt benne a csúnya, a rossz, a nehéz és a szomorú.

Arról, hogy egyedülálló anyának nehéz lenni, a mindennapjaimban nem érek rá gondolkodni, csak teszem a dolgomat. Legtöbbször akkor jövök erre rá, amikor egyedülálló relaxálásra van lehetőségem. Egyedülálló, mert egyedül nevelem a gyerekem, és relaxáció mert egyszerre old fel és tölt fel teljes egészében. Valami, amire csak nagyon ritkán van lehetőségem, váratlanul adódik, avagy meglepetésszerűen.

Ilyen az, amikor nemcsak magamra ránthatok egy ruhát a próbafülkében, hanem legalább egyszer szemügyre vehettem magamat elölről és hátulról is benne. Vagy amikor anélkül olvashatom ki egy könyv utolsó ötven oldalát, hogy arra, nem az alvásidőmből kell elvonnom az időt.

Virtuális próba

A legutóbbi ilyen pillanat teljesen váratlanul ért. Azután, hogy a tizenegy éves fiam az ágyba zuhanva, a napi home school fáradalmaitól egyperc alatt elaludt, és én bevásárolni indultam. Online. A beszerzendő listámra a karton tej, a burgonya, a tálcányi eper és a több kilónyi cukor után, még a kontaktlencsém is oda volt jegyezve. Görbe betűkkel. A fiam írta fel ezeket a kérésemre. Arra, hogy a lekvárfőzéshez szükségesek után tulajdonképpen hogyan terelődhetett el a gondolataim a látásomra, egyáltalán nem emlékszem. A kontaktlencse után egyébiránt rögtön a ruha csipeszek, majd a bazsalikom, mint kiültethető friss fűszernövény és a tonhal konzerv szerepeltek. Hiába na, látszik, egyedülálló anyának lenni, olykor kész téboly tud lenni!

A vásárlást a kontaktlencsével kezdtem. Az optikai webáruházban rutinosan a kosárba is tettem a szokásos típusú, és mennyiségű kontaktlencse rendelésemet, amikor a figyelmem valahogy a napszemüvegekre tévedt. Zárójelben megjegyzem, a KN95-ös légzésvédő arcmaszkot szándékosan nem akartam meglátni, talán ezért is kezdtem el a színes üvegeket nézni. Amik annyira magukkal ragadtak, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, bekapcsoltam a kamerát és virtuálisan felpróbáltam az összes rózsaszín és zöld lencséjű, macskás, pilóta és kerek formájú napszemüvegkeretet.

Amire nekem személyesen, ennyire ráérősen és ilyen felszabadultan sokat nevetve, szinte soha nem jutna időm. Ez a kis játék komolyan mondom, egyedülálló relaxáció volt! A szó legszorosabb értelmében.

Azt hiszem, ilyen egyedülálló relaxációra, ami képes elfeledtetni velünk, vagy legalább átlendíteni bennünket az adott élethelyzetünk nehézségeinken, mindannyiunknak szüksége van, függetlenül attól, hogy más szerint hogyan áll a mi mérlegünk. Mert a pontos számokat csak mi magunk tudhatjuk, érezhetjük. Senki más.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: A szerző saját tulajdona