Jó estét! – A valószínűségszámítás márpedig elkerülhetetlen

Jó estét! 

A valószínűségszámítás márpedig elkerülhetetlen

Vita nélkül leszögezhetjük, kétféle ember létezik: amelyik érti, és feltehetőleg ezért szereti is a matematikát, és amelyik nem érti, és ezért valószínűsíthető, nem is szereti. A valószínűségszámítást viszont senki sem kerülheti el. Bármennyire is akarná. Erre ma jöttem rá. 43 év kellett hozzá. Jobban mondva egy online matematika óra. Nem az enyém. A fiamé. A nyelvtan dolgozat alatt.

Igen, jól írtam, az online matematika óra azalatt az idő alatt ment le, hogy a gyerekek megkapták digitálisan a nyelvtan dolgozat feladatait. Aminak a fiam rögvest neki is állt megírni.

Jóformán egyszerre ragozta az igéket és írta le – legjobb tudása szerint – helyesen a különféle tulajdonneveket, miközben megkapta a bevezetést a valószínűségszámítás világába is. Hallgattam az órát, az első példa szezonális volt, az eperszedésről szólt. Sajnos nem jegyeztem meg a példát, mert más szülőkkel egyetemben azonnal valószínűségszámításba kezdtem. Mert ha a gyerek multitaskingban van, akkor mi sem maradhatunk le.

Tehát számításba kezdtem, mekkora az esélye annak, hogy egy negyedikes egyszerre tud kijelentő, kérdő, óhajtó, felszólító és felkiáltó módban számolni? Helyesen. De sehogy se tudtam kimatekozni, hogyan maradhat egy szülő ilyen esetben gáláns, cinikus helyett. Vagy nyugodt, ideges helyett. 

Hiába, a valószínűségszámításra most igazán szükségünk van. Mert a fene se tudja, hogy maszkban, vagy anélkül könnyebb túlélni most egymást, na meg a koronavírust!?

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Unsplash