E/társulat – Egy színház, ami a nőiesség köré épül

Magunkról. Rólatok - ígéri ezt az izgalmas párosítást a társulat, a logójában. Ami egyben biztatónak is hangzik, hogy amit tőlük láthatunk, az nem csak a színészről, a rendezőről szól, hanem rólunk a nézőről is.

Az E/Társulat már a nevében izgalmat rejt. E-per, vajon mint a gyümölcs értendő vagy valami más állhat a név mögött? Kik ők és mikor alakultak, hol láthatjuk őket? Erről a legjobb kérdezni az alapítót Győri-Nádai Rékát.

Akivel egy nyolcadik kerületi népszerű találkozóhelyen reggeliztünk együtt a Csiga Cafe-ban. Fenn a galérián, ahonnan belátni az egész kávézót, foglalt Réka asztalt nekünk. Amerikai palacsintát rendelt rengeteg gyümölccsel. Eper is volt a tetején bőven.

Az eper, mint játékosság

– Az, hogy egyes szám első személyben beszélünk magunkról, és mi ezt jelezzük a nevünkben, abban játékosság is van. Az eper nekem a nőiesség szimbóluma, a gyümölcs édessége a nőiesség maga. Az eper nagyon népszerű gyümölcs, mégis vannak, akik nem szeretik, édes és savanyú egyszerre, ettől van benne valami érdekesség – árulja el a névválasztás miértjét Réka, utalva arra, hogy ő is érdekesnek tartja magukat. Valóban azok.

A játék, játékosság Réka életében az E/Társulat névválasztásánál túl, nagyon sok helyen előjön. Férjével a Mit játsszunk vlog szerzői, továbbá az Euréka Games trénercsapat kreatív szakembere is. Réka elképesztően sokoldalú. A Károli Gáspár Egyetemen szerzett diplomát színháztudomány szakon, világirodalom szakirányon. Rendező, dramaturg, színész. Tanított drámapedagógiát és színházi táncot. Mindemellett feleség és anya.

Központban a nőiesség

Réka a nőiességét nagyon intenzíven éli meg. Hosszú ruhában, esztétikus dekoltázzsal, ékszerekkel, sminkkel lehet látni most is őt. Mindemellett figyelmes és kedves. Apropó kedvesség. Ezutóbbi szerinte a színházban elengedhetetlen. Meg úgy ahogy van az életben. Véleménye szerint a kedvesség egy olyan adalék, ami nem kerül plusz energiába, viszont nagyon megmozgatja, és előrébb viszi a világot.

– Lehet ez naivan hangzik, de nem értem miért nem kedvesek az emberek egymással. Az ugyanannyiba kerülő kedvesség helyett miért döntenek az ugyanannyiba kerülő lehúzás, bunkóság, trollkodás mellett? Holott ki tudja milyen kapcsolatba kerülhetünk még, milyen dolgunk lehet egymással később az életben! – elmélkedik.

Hozzáteszi: – Én mindenkivel kedves vagyok. Színházon belül is. Hiszen durván együtt élünk egy rövid ideig, míg próbálunk. Azalatt tudni kell jól együttműködni. Ezek a próbafolyamatok gyakran hosszú hetek, hónapok is lehetnek. Volt olyan rendezésem, amit majdnem azért mondtam vissza, mert a színész nagyon nem volt kedves. És nekem nem éri meg így dolgozni, az időm, az energiám, az életem miatt.

Visszatérünk a nőiességre, az E/ Társulatban a darabok női központúak, szeretném megtudni: – Miért?

– Imádok más nőkkel együtt dolgozni, mert annyira erősek, inspirálóak, közös nyelvünk és érdeklődésünk van. A nők rettentően jó történeteket tudnak az életükből mesélni, amiket bele lehet fordítani egy-egy színházi darabba, ami egy igazi Jackpot – válaszolja kertelés nélkül.

E/Társulat születése

S hogyan született az E/Társulat? Réka egy súlyos térdbalesetet szenvedett, aminek egyenes következménye volt a hosszú hónapokon át tartó gyógyulása, ágyhoz kötve. – Ezt a nagy fájdalmat és ezt a röghöz kötöttséget, ami nekem amúgy is nehéz, írtam meg. Ezzel a darabbal indultunk el, előtte mindig másoknak rendeztem – emlékszik vissza.

A (N)Ő című színdarabot a Napfényes Étterem és Rendezvényteremben mutatták be először, majd országszerte játszották. – Nagy siker volt, a nőiesség különböző területeiről szólt. Sok szakmai visszajelzést kaptunk – mondja büszkén.

A darab főként etűdökből, monológokból, jelenetekből és megtörtént eseményekből áll. A szöveg nagyon sok része interneten megjelent kommentekből, kiírt bejegyzésekből állt össze, illetve Palya Bea facebookon közé tett írásaiból és Szabó T. Anna verseiből.

Zabolai Margit Eszter, Kovács Sára, Győri Zoltán és Réka vitte a darabot. Többféle karaktert játszottak el úgy, hogy a szereplők nevei egyszer sem hangzottak el: – A lányoknak egyébként külföldi nevet adtam, mert valamiféle eltávolítást akartam, a férfi szereplőt még magamban sem neveztem el.

Író, rendező, színész egyszerre

– Olyan jól hangzik, de nem sok ez így egyszerre? Lehet egyszerre jól írni, rendezni és játszani is? – kérdezem Rékát, aki olyan jó étvággyal eszi a palacsintát, hogy öröm nézni. Minden mozdulatából árad az energia. Úgy tűnik fáradhatatlan.

– De. Rengeteg. Nekem nem sikerült. Nekem nem ment. Egy remek színésznőt kértem fel, de ő nem tudott eljönni és annyira közel volt már a bemutató, hogy sérült volna a darab szerkezete, ha még elkezdem volna azt betanítani valakinek, így én játszottam el Suzanne szerepét.

– Honnan jön a bátorságod ilyen fiatalon rendezni? 

– Van rendezői gyakorlatom, sok gyerekdarabot vittem már színpadra, illetve színészként is sokat dolgoztam különféle rendezőkkel, akár társrendezőként is. Az összes korábbi rendezésem felkérésre történt. Ez adta talán azt a önbizalmat, hogy elhiggyem, nekem ez megy, szeretettel is csinálom, sikereket érek el, a szakma is visszajelzi, hogy jó az irány, ami felé tartok.  A saját darabomnál fel sem merült, hogy mást kérjek fel, annyira tudtam mit akarok látni.

– Nem ér irigység? 

– Amilyen körökben én mozgok, nem. Mindenki próbál érvényesülni, felszínen maradni, mert olyan kevés pénz és figyelem jut a kis színházakra, ahol egyébként elképesztően tehetséges darabok mennek.

– Lehet függetlenként érvényesülni?

– Kétféle színész van ma. Az egyik leszerződik egy kőszínházba, a másik projektalapon dolgozik. A független színházban szerintem nagyon sok energia és friss vér van, sokkal őszintébb tud lenni. Mert egy Kőszínházban a színészt nagyon sok minden köti. Anyagi és politikai viszonyulások. Szakmán belüli érdekek. Kivel vagyok jóban, kivel nem vagyok jóban. A független színháznál ez nem így van. Azt kérhetek fel függetlenként, akit jó színésznek tartok, azt a világosítót, azt a rendezőt keresem meg, akit jónak tartok.

– Nézőként mivel adhat többet egy független színház?

– Nagyon sokat járok színházba, nyolcvan százalékban független darabokat nézek. Úgy látom, a nézők a kőszínházakba azért járnak, mert a biztosra utaznak: nagy színpad, gazdag jelmez. De valódi lelki tartalmakat nem onnan, hanem a kis független darabokból visznek haza. És engem ez a világ vonz. Mindenki küzd, együtt küzdünk, van ebben összetartás.

Liselotte és a május

Az E/Társulat most futó darabját tavaly októberében mutatták be először a Fém Art & Cafe-ban. A csaknem százperc játékidős darabot sokan ismerhetjük. Pozsgai Zsolt drámaíró fergeteges tragikomédiája ihlette A Liza és a Rókatündér c. filmet is. Ám az E/Társulat előadásában két szereplős, független kamaraszínházi előadásként láthatjuk, szemben a film szürrealisztikus elvontságával. Tóth Zsuzsi játssza Liselotte szerepét, míg a hét férfit Károlyi Krisztián alakítja.

A 35 éves ápolónő – Liselotte reményekkel telve keresi az igazit, a néző pedig vele tarthat hét randin – hét férfin – hét egyszerre szórakoztató és kétségbeesett pártalálási kísérleten keresztül.

– Pozsgai Zsolt nekem az a mai kortárs író, aki egyszerre reális és elemelő. Nagyon szépen elegyíti azokaz az elemeket az életünkből, amik tragikomikusak. Egyszerre sírsz és nevetsz rajta. A Liselotte egy nagyon szép lelki utazás – mondja Réka.

Hozzáteszi, ő maga nem is rendez olyat, ami fekete vagy fehér, ami egyértelmű komédia lenne, ami csak nevetett. Mert tapasztalata szerint a néző nevetni szeretne, szórakozni, lazítani egy munkanap után.

– Bár fiatal rendező vagyok, de nekem is már látszik a stílusom, a nagyon erős női központúságom. Mindig a karakter mélymotivációja érdekel. Éppen ezért elég mély önismereti munka volt Zsuzsival és Krisztiánnal is, hogy gondolkodni valót tudjunk adni a nézőnek. Krisztiánnak munkát az jelentett, hogy minden jelenetben más férfi karaktert alakított, míg Zsuzsi az elejétől a végéig egyfajta karakterépítést visz végbe. Nekem rendezőként ennek a kétféle görbének a játékát felmutatni volt kihívás – teszi hozzá lezárásként.

Réka itt megissza még a kávéját, rátekint a telefonjára mi is a következő napi teendője, és már tova is siet. Űrt hagyva maga után. Pillanatra pontosan 36 percet beszélgettünk.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: kereszturyvmk