Királynők márpedig léteznek: ha elbotlanak, koronát igazítanak, és mennek tovább

A kisfiúk királyfik, a kislányok királylányok. Királylányok, akiből felnőttként királynők lesznek A népmesék szerint. De jó lenne, ha így lenne a valóságban. A férfi az férfi, a nő az nő. Valami azonban menet közben megváltozik. Pedig nem kellene, hogy így legyen.

Ha elbotlanak, koronát igazítanak, és mennek tovább. Ez igaz a királynőkre. Akik elnevezésükből adódóan olyanok, amilyennek lenniük kell. Nők, asszonyok, lányok, kislányok. Megismételhetetlenek. Valódiak. Olyanok, mint a Nap, vagy mint a Hold. A tavasz, a tél, a nyár, vagy az ősz. Igaziak. Valamilyenek.

Ha egy családban kisbaba születik, szinte rögtön a következő kérdés azután, hogy egészséges, az általában a nemét firtatja. Persze teljesen mindegy, hogy lány vagy fiú. Mégis, ez a kérdés sokaknak fontos.

Ilyenek a kislányok

A mi családunkban két fiú után született egy kislány. Így mi már tudjuk, hogy a kislányok sem mindig olyanok, mint az elvárt. Nem csak és kizárólag a sarokban babáznak. Esetleg a kezükbe sem vesznek babát. Vagy ha igen, elhajítják. A kislányok is mutathatnak érdeklődést a bogarak iránt. Például megfigyelhetik, hány lábuk van, de aztán pár pillanat múlva lehet, hogy azt mondják rájuk: fúj, ez de csúf! Esetleg megsajnálják, hogy hiányzik az egyik szárnyuk, és szeretnének rajtuk segíteni.

A kislányok is játszhatnak autókkal, hiszen a Lego Friends figuráknak is el kell jutniuk egyik helyről a másikba. A kislányok sírhatnak – akárcsak a kisfiúk –, lehetnek dühösek, bánatosak. Bújhatnak apa, anya, nagypapa, nagymama ölébe. Ehetnek epret, de csokit is. A kislányok olyanok, amilyennek lenniük kell. A kislányok királylányok. Akikből királynők lesznek.

A királylányok szabadok. Senki és semmi nem korlátozza őket. Vállalják önmagukat. Azt teszik, amit a szívük diktál. Mászhatnak fára szoknyában. Senki nem tiltja meg nekik, hogy ezt nem illik, mert esetleg ez, az kilátszik majd a szoknya alól. Kifejezik az öntudatukat. Tudják, hogy ők kik. Háromévesen magabiztosan adják a világ tudtára: nagylány vagyok, nem kell nekem segíteni!

A királylányok kifejezhetik akaratukat, ha valamit nem szeretnének. Például szörpöt innának kakaó helyett. Nem szükséges mindig az alkalomnak megfelelően felöltözniük. Mit nekik egy születésnapi ünnepség, vagy egy esküvő. Csinos ruhát, szoknyát blúzzal miért vennének fel, ha ott a kedvenc nyuszi mintás nadrág és a sárga gumicsizma? Elégedettek, boldogok. A világ minden kincse az övék.

Mi a fontos?

Aztán egyszer csak minden elveszik. Valahol menet közben eltűnik. Éppen akkor, amikor a királylányokból királynők lesznek. Már nem fontos a szabadság, már nem fontos a véleménynyilvánítás, már senkit nem érdekel, hogy kik vagyunk. Mintha a királynők nem is ugyanazok lennének, akik királylány korukban voltak. Mi történhetett?

Egészen egyszerűen felnövünk. Megedződünk. Sok mindent megélünk. Olyan dolgokat is, amelyeket nem kellene. De ilyen az élet. Sokaknak sokkal több jut, mint kellene. Persze nem szabad lebecsülni mások problémáját. Soha nem láthatunk be mások küszöbe mögé. Attól, hogy valaki nem panaszkodik folyamatosan, még lehetnek gondjai.

Egy biztos, hogy ma nőnek, anyának lenni nem egyszerű. Bármilyen társadalmi réteghez is tartozzunk. Mindannyian egyformák vagyunk. Királylányként kezdtük, és felnőttként királynők vagyunk. Mondjon bárki bármit. De milyenek is a királynők?

Királynők márpedig léteznek

A királynők mindenütt ott vannak. Ott is, ahol nem sejtenénk. Így az sem merész kijelentés, hogy a királynők szépek. Hiszen ez az, ami először feltűnik. És ez sem csak a külsőről szól. Lehet szép a mosolyunk, a hangunk, a hajunk. Sorolhatnám bármeddig. Mindenkiben van valami szép.

A királynők jók és tiszta szívűek. Jók, vagyis figyelnek mindarra, ami körülveszi őket. Emberekre, tárgyakra, a természetre. Figyelembe veszik, hogy nem csak ők vannak a világon. De tiszta szívűek is, gondoskodnak a gyengébbekről. Anyaként mindezt nem is olyan nehéz teljesíteni. Ugyanakkor állhatatosak. Kitartóak a végletekig. Anya előtt nincsenek gátak! Számukra nincsen lehetetlen. Legyen az egy torta, amelyet a gyermekünk születésnapjára szeretnénk elkészíteni. Vagy bármilyen cél, amelyet el szeretnénk érni. Megvalósítjuk, ha szeretnénk. Bármi is legyen az.

A királynők vidámak. Legalábbis igyekszenek azok lenni. Még akkor is, amikor összecsapnak a hullámok a fejük fölött. Vidámak lehetünk akkor is, ha valami nehéz nyomja a szívünket. Mert attól még élni kell, és az élethez hosszá tartozik a vidámság, hogy túl tudjunk élni. A vidámság boldogság, ezt jó, ha tudjuk.

Ugye, hogy nem is olyan nehéz? Mindenkiben ott van valami, ami miatt, az, aki. Még ha olykor ezt el is felejtjük. Ilyenkor emlékezzünk vissza arra a kislányra, akik egykor voltunk, s merítsünk erőt belőle. Legyünk ugyanolyan magabiztosak, öntudatosak. A magunk módján tökéletesek, mint kislányként. Most is azok lehetünk, azok vagyunk.

Királynők lehetünk bármikor, bármilyen pillanatban. Persze történhet bármikor valami váratlan, de ha elbotlunk is, koronát igazítunk, és megyünk tovább. Ez az igazi királynők legfontosabb ismérve.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Fotó: Tóth Andrea (a szerző saját archívumából)

Felhasznált szakirodalom: Boldizsár Ildikó-Szegedi Katalin: Királylány születik