Markalf – A Költészet napjára a reményről hoztunk verset
Ezekben a különösen megterhelő és mindannyiunknak ismeretlen helyzetben, a költészet napjára a reményről hoztunk egy verset:
Kis János: Markalf
Markalf, kinek feje tökkel ütött nem volt,
Egykor hegyes helyen többekkel gyalogolt.
Valahányszor hegyről alá kellett menni,
Lassan járt, jókedve búcsút látszott venni,
S viszont ha mely völgynél másik hegy kezdődött,
Gyorsan indult s szokott jókedve visszajött.
Hogy tudsz, monda neki egy utas, így tenni,
Völgynek szomorúan, hegynek vígan menni?
Szokásommá vált az, monda ő, barátom:
Lementemben én már azt a hegyet látom,
Mely a völgy fogytával viszont következik,
S orcámról a nyájas vígság elrejtezik.
S hegyre felmentemben arról gondolkodom,
Hogy közel lesz a völgy, s gyorsan kapaszkodom.
Jó s balszerencsédben hogy mértékletes légy
Te is, ha eszed van, mint Markalf tett, úgy tégy:
Jó sorsodban rettegj az ellenkezőtől;
Ha szenvedsz, minden jót várj a jövendőtől.
Kis János
költő, műfordító, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
1770. szeptember 22. — 1846. február 19.
1770. szeptember 22. — 1846. február 19.
Költeményei és cikkei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Mindenes Gyűjtemény, Hadi s más nevezetes Történetek, Magyar Hirmondó, Magyar Musa, A sopronyi magyar társaság első zsengéje, Erdélyi Múzeum, Tudományos Gyűjtemény, Aurora, Szépliteraturai Ajándék, Hebe, Felsőmagyarországi Minerva, Koszorú, A Sas, Közhasznú Esmeretek tára, Magyar tudományos társaság Évkönyvei, Musarion, Athenaeum, Figyelmező, Jelenkor, Századunk, Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Széptani Remekirók.
Kép: Pixabay
arról 
