Kell, hogy legyen egy másik út valamerre, ahol kevesebb az elvárás

2020 április 10

Örök dilemma, hogy kinek feleljünk meg: másoknak, vagy saját magunknak? Akár egyértelmű is lehet a válasz, de olyan sok tényező befolyásolhatja. Például, hogy hova születtünk. Ez igenis számít. Milyen lehetőségeink lehetnek az életben, ha kisebbségben élünk? Van választásunk? Áttörni a korlátokat? Lehet! Inspiráció gyanánt nézzük meg A másik út című sorozatot egy bátor haszid lányról. Érdemes.

Van miről beszélni

Most aztán van időnk sorozatot nézni. Bár ez is óriási közhely. Mert nem mindenkinek van kedve, lehetősége most sem feltétlenül a képernyőt bámulni. Aki viszont élvezettel kapcsol ki ilyen módon, az ne hagyja ki Unortodox – A másik út című sorozatot. Ezt látni kell!

Az elmúlt napokban úgy érzem, hogy mindenki erről a sorozatról beszél. Bátor, különleges, egy másik világba kalauzol. Olyat látunk, amit eddig sosem. Engem mindenekelőtt az intimitása ragadott meg a legjobban. Egy rendkívül zárt közösségbe, a szatmári haszidok mindennapjaiba enged betekintést. Mégpedig egy elképesztően fiatal lány, egy feleség történetét keresztül. Akinek nagyon sok mesélnivalója van. Az ő érzései, rezdülései, reakció emelik ki a többi közül ezt a sorozatot.

Mindössze négy rész. Tehát nem terjengős műről van szó. Nem nagy kunszt egyben végignézni – még nekem is sikerült –, hiszen a téma érdekes, a történetszövés végig fenntartja a figyelmet. S hiába a zárt világ, és az ebből fakadó érdekességek: olyan kérdést feszeget ez a sorozat, amelyre érdemes odafigyelni. Van választási lehetőség: egy másik út – ezt mutatja meg elsősorban a nézőknek.

Ez annyira tipikus

Esther Shapiro (Shira Haas) élete nem egyszerű. Riadt, de ugyanakkor eltökélt tekintetével nyit A másik út. Sokat mondó nézés ez. Ez a tekintet a kiutat keresi. Valahonnan, valamerre. Bármerre. Esther a hatalmas és nyüzsgő metropoliszon, New Yorkon belül egy igencsak zárt területen él, amelyet Willamsburgnak neveznek. Ez a szatmári haszidok otthona, akiket az ortodox zsidók legkonzervatívabb tagjainak tartanak számon. Most az ő életükbe leshetünk be.

Mi nézők mintha kukkolók lennénk, s néha nagyokat pislogunk, néha ökölbe szorítjuk a kezünket, s kiabálnánk, hogy ezt azért inkább ne! Szinte a bőrünkön érezzük, milyen megpróbáltatásokkal járhat ez az élet. Mert arról eddig is olvashattunk, hogy a haszidoknak igencsak furcsa szokásaik vannak. Most átélhetjük. Haszidnak lenni nem egyenlő csupán a vallásossággal. Ez egyfajta mozgalom, életforma.

A másik út című sorozat pedig igaz történetet dolgoz fel. Deborah Feldman hasonló című regénye adta az alapot, még ha egyes momentumokat nem egy az egyben vettek át. Így is sokszor zavarba ejtően valóságosnak hat. S nem véletlenül neveztem a látottakat megpróbáltatásnak. Nyilvánvaló, hogy aki ide születik, ezt szokja meg, számára ez az elfogadott élet.

Aki itt szocializálódik, talán nem is szeretne máshogyan élni. Csakhogy ugyebár nem vagyunk egyformák. Hiába tartozunk ugyanahhoz a közösséghez (bármelyikhez), mindig lesznek, akik egy adott közösségen belül máshogy gondolkodnak, éreznek. Akiknek nem jó úgy, ahogy van. Akik áttörnék a falat. Akiket megbéklyóz az a rendszer, ami a többiekhez köti.

Esther Shapiro ilyen lány. Tulajdonképpen – leszámítva a vallásos közeget – a helyzet és a szereplők nagyon tipikusak. Olyasmibe kényszerítenek valakit, amit nem szeretne. Nem fogadja el az adott rendszert, lázad. De még ezt sem engedik. Létezik – létezhet egyáltalán – a másik út?

Egy másik út

Erőszak az, ami Estherrel a haszid közösségben történik. Ami az elfogadás hiányából fakad. Ez a szeretet hiányát is jelenti. Nem csak az a lényeg, hogy a haszidok hogyan és hányszor imádkoznak. Hogy a házaspárok meghatározott rendszer szerint szeretkezhetnek. Hogy a szülők mindenbe beleszólhatnak. Hogy a fiatalok nem tudnak semmit a világról, és saját magukról sem.

Hanem hogy Esther mit érez, mit nem érez. Mit szeretne és mit nem szeretne. Neki így nem jó! Min mehet keresztül? Ha nem fogadnak el, nem szeretnek, nincs miért élni. Nehéz nézni a történéseket, de Esther személye adja a történethez a fűszert.

Ő egy olyan kulcsfigura, aki mert változtatni, és kilépni egy olyan szerepből, amit rákényszerítettek. Mer más lenni. S megmutatni, mennyi minden van még benne, amiről másoknak fogalmuk sincsen. Döntött és választott. Megszerezni a választás szabadságát. Ez egyfajta lehetőség a jobb életre.

Isten túl sokat várt tőlem – mondja egy helyütt Esther. Ütős mondat. Mi vajon mi mit és mennyit várunk el magunktól? Szembenéztünk már ezzel valaha? Mert mindig kell, hogy legyen egy másik út valamerre, ahol kevesebb az elvárás. Ahol szeretnek, és elfogadnak. Más nem számít.