Jó estét! – Csendőre csak magunknak legyünk!

Jó estét! 

Csendőre csak magunknak legyünk!

Alig két hete tart a #maradjotthon kampány, mindannyiunk jó egészsége érdekében. Az indítvánnyal, miszerint a társadalmi érintkezéseinket szorítsuk a lehető legminimálisabbra, a legtöbben egyet is értünk. De ha nem értünk egyet, akkor országunk kormánya hozzásegít az egyetértéshez mégpedig azzal, hogy a lehető legtöbb társadalmi színteret elzárta (és még elzárhatja) előlünk.

Viszont ennünk kell, és jó levegőt is szívni. Ez utóbbi a fizikai és lelki egészségünk megtartásához elengedhetetlen. Hiszen nem tudjuk meddig tart még a vesztegzár, vége lesz e egyáltalán, a bizonytalanság mindannyiunkat megtör. Éppen ezért sem lehetünk a négy fal közé bezárva folytonosan. Ha egyáltalán nem mozdulunk ki az előbb vagy utóbb megbosszulja magát.Egy-egy egészségügyi sétára a háztömb körül, a közeli parkban, ligetben, tónál, erdőben senki nem mondott (még) nemet. 

Ahogyan egy héten egyszer bevásárolni is  kell. Hiszen az élet megy tovább, elfogy a kenyér, a tej, a szalámi, a zöldség, a kávé és felmerülhetnek más nem várt igények is. Igen, kávé nélkül nehéz élni! Ne legyünk álszentek, a koronavírus előtt minden mém arról szólt, hogy még a kávénknak is kávéra lenne szüksége…

Így olykor kijárunk. Családok sétálni, önmagukban, ha ötfősek, vagy hatfősek akkor annyian, ha csak hárman vagy ketten vannak akkor annyian. Ahogyan egyedülálló fiatalok, illetve nénik és bácsik is tehetnek egy kört a háztömb körül, mielőtt még a bezártság okozta lelki törés vinné el őket a sírba, a koronavírus helyett. Nem feltétlenül azért, hogy másokat bosszantsanak.

A legtöbben, akik kint vannak megértették, hogy mi a helyzet: Dolgozni mennek (mert a munkájuk elengedhetetlen a társadalomnak), csak sétálnak egyet a friss levegőn, vagy gyorsan beszerzik azt, amire szükségük van. (Nem dönthetjük el, miért ugrott le a boltba a másik, lehet óvszerért, mert körültekintő, és ugye a szerelem korona idején is szerelem)

Ahogy az egyméteres távolságot a pénztárnál is egyre jobban tartják, úgy a csoportosulások is ritkulnak. Ha másért nem azért, mert ciki, ha ebben a helyzetben elfeledkezünk arról, hogy most át kell menni az utca túloldalára, ha ismerős jön velünk szemben, hiszen megállni vele beszélgetni nem ildomos. Akkor inkább már úgy teszünk, mintha nem vettük volna észre. 

Kialakul ez is. Értő módon közölve igen. Önkéntesen csendőrködve nem sikerül. Azt hagyjuk a hatóságra. Feleljük önmagunkért. Ne legyünk más csendőre.

Bizonyára mindenki felfogta már, hogy mielőtt és miután ajtót/kaput nyitott, lámpát kapcsolt kifelé és befelé menet, fertőtlenítse le a kezét. És akár az eszközöket is, amiket megfogott. Ha úgy érzi viseljen maszkot és/vagy kesztyűt, ha abban érzi magát biztonságban, ha szüksége van rá, mert beteg, hogy ne fertőzzön és ne fertőződjön tovább.

Figyeljünk, vigyázzunk magunkra és egymásra úgy is, hogy megtanuljuk tartani a szánkat, hogy nem ítélkezünk elsőre kéretlenül, hogy ki, mit, miért tesz úgy ahogy tesz, és nem másként. Lépjünk egyet hátra, ha szükséges és igyekezzünk megfontoltabbak lenni. Meg kell értenünk a vészhelyzet bizony torzíthatja a helyzetfelismerésünket. Ne bántsuk egymást! Legyen mindenki a maga csendőre és nem másé. Így nem lesz baj. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photography