Miért nem tudok aludni? – Éjjeli baglyok társasága

Jó kérdés, ugye? Miért nem tudok aludni. Sokan, sokfélén válaszolhatunk rá. Félelemből, feszültségből, várakozásból, izgalomból, örömből, szomorúságból, boldogságból, boldogtalanságból, bizonytalanságból, fájdalomból és még sorolhatnánk. S hogy mit teszünk ilyenkor? Na arra is van válasz dögivel. Éjjeli baglyokról röviden.

Miért nem tudok aludni? – kérdés nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is ismerős lehet. Az esetleges fogfájós, hasfájós csecsemőkori időszakon túl, az óvodai és iskolai események hatására is előfordulhat az álmatlanság problémája. Azoknál a gyerekeknél, akiknél ez nem alkalmanként, hanem visszajáróan, gyakran előfordul, nem kizárt, hogy bizony bagoly típusúak lesznek felnőttként.

A kialvatlanság, az álmatlanság, az éjszakázás vissza-visszatérő téma. Főleg hétfő reggelente, amikor elvárható lenne, hogy a hétvége után pihentek legyünk. De sokan nem vagyunk azok. Miért? Egyszerűen azért, mert nem tudunk aludni: éjjeli baglyok vagyunk.

Az alma nem esik messze….

Még éjfélt sem ütött az óra, a gyermek már áll az ajtóban a kedvenc plüssét és a leginkább meleget nyújtó pokrócát szorongatva, bebocsátásra várva a szülői ágyba: – Nem tudok aludni.

Emlékeim szerint ez velem is így történt. Nem csupán egyszer-kétszer. Gyakran. Nagyon gyakran. És most a fiam csinálja ugyanezt. Szerencséjére tudom, hogy nem direkt csinálja. Egyszerűen nem tud aludni, mert ő is bagoly típus, akárcsak én. S ezzel nem vagyunk egyedül.

A baglyok bizony messziről kiszúrják egymást. Késő estig, éjszakába nyúlóan képesek ébren lenni, sőt nemhogy ébren lenni, egyenesen elemükbe kerülni. A bagoly típusú emberek igazán este, éjszaka tudnak összpontosítani, tanulni, új ismereteket befogadni, alkotni, elmélyülni valamiben, figyelni, teljesíteni. Már ha van erre lehetőségük. Mert nem csörög a vekker (túl) korán reggel és a bagollyal élő családtag(ok) is képes(ek) ezt az életformát akceptálni.

A gyerekek esetében még kisgyermekes korban ez nem olyan nehezen kezelhető dolog, de később, amikor már időre kell iskolába járni, ahol ráadásul a gyereknek teljesíteni is illenék, már nehezebb ügyről van szó. Akkor bizony közelharc lehet az alvás-nemalvás kérdése.

Két bagoly egy csárdában

Ahogyan egy közös hobbi, úgy a hasonló életforma is vonzó(bb) lehet. Bizony be kell ismernem, az a szerencsésebb, ha két egyformán kelő és fekvő emberből lesz egy pár, mert bizony nem könnyű megérteni a baglyokat.

Bagoly típusú emberként gyakran beszélgetek más, éjszaka élni szeretőkkel arról, kinél mikor, és hogyan alakult ki az éjszakai létforma. Ezekből a beszélgetéséből számomra kiderült, hogy a legtöbben már gyerekként is jobban tudtak tanulni késő este, mint napközben vagy délután, és különféle ajzó szerek nélkül képesek késő estig ébren, sőt agyilag kimondottan fogékonyak maradni. Pont úgy, mint én. Továbbá, hozzám hasonlóan, már gyerekként sem igényelték a korai alvást, ellenkezőleg: ameddig csak lehetett inkább ébren maradtak késő estig, éjszakába nyúlóan.

A minap is volt egy ilyen beszélgetésem, amikor beugrott, hogy a fiamról négy-öt hónapos korában készítettem egy videót az ő egészen pici holtpontjáról. A fiam a játszószőnyegén hason fekve rugózik, fel-felemeli a fejét, fekvésből feltolja magát a kezével, kúszó mozdulatokat tesz, gyakran csak körbe-körbe forog. Majd egyszer csak elfárad és lerakja a fejét, illetve vakarni kezdi a fülét, nyögdécsel egy párat, szinte már sírni kezd. Álmos lett.

Emlékszem, ha nem vettem észre időben ezeket a fáradtságra, álmosságra utaló mozdulatait, és nem tettem időben a kiságyába aludni, bizony átesett a holtponton és sehogy sem lehetett elaltatni már. Ébren volt, nagyon is. Kacagott, játszott, nagyon az elemében volt. Mindaddig míg el nem ájult a fáradtságtól.

Keskeny holtidő

S ez velem is így van, most is, felnőtten is. Akkor is, ha tudom, hogy másnap korán kell kelnem, ébrednem. Ha nem fekszem le akkor, és nem alszom el abban a nagyon keskeny idősávban, amikor elfáradok, akkor egyszerűen átesem a ló túloldalára, és nem vagyok képes elaludni. Sehogysem.

S mi minden befolyásolhatja a nemalvásomat? Bármi! Ami kibillent a lelki egyensúlyomból. Jelenleg az, hogy a szemüvegem szárát újfent javítani kell, és nehezemre esik esténéként kiszedni a kontaktlencsémet, mielőtt lefekszem aludni. Tudom, elképesztően értelmetlenül hangzik, hiszen csak egy mozdulat. Na de nem egy olyan embernek, aki szemüveg, kontaktlencse, okuláré nélkül nem lát tovább félméternél! Illetve igen, de szörnyen homályosan. Azt hiszem, van bennem egy bizonytalanság, hogy akármiért látnom kell, és nem vehetem ki a lencséket, azaz ébren kell maradnom.

De ha nincs ez, mert rendelkezésemre áll a szemüvegem, akkor is sok minden lehet, ami késő éjszakáig ébren tart. A leggyakrabban jár az agyam, olyan érzésem van, hogy lemaradok valamiről. Így el kell olvasnom még egy és még egy cikket, további oldalakat a soron lévő könyvből, írnom kell egy cikket, kipróbálnom egy új búzamentes sütemény receptet, beszélgetnem azzal, aki szintén nem alszik éjnek évadján.

A legtöbb bagoly típusú ember, azontúl, hogy sokszor tudatosan ilyenkor kezdnek magas szellemi intellektualistást igénylő tevékenységbe, tulajdonképpen szenvednek ettől. Én is. Mindenféle megoldásokat eszközölnek, hogy a holtidőt ne húzzák túl, de ne is rövidítsék le, hanem elkapják azt a tökéletes pillanatot, amikor aztán nagyon jól és mélyen el tudnak aludni.

Egyébiránt felpörögnek és gond nélkül verset írnak, konyhát suvikszolnak, sorozatot darálnak, képet festenek, levelet fogalmaznak, keresztrejtvényt fejtenek, céges e-mailre válaszolnak, sőt egyenesen dolgoznak. Alkotnak. Például egy magazinba való írást a nemalvásról. Arról, hogy milyen bagolynak lenni.

Elárulom: egyszerre áldás és átok.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pexels

#nemalvás #éjszakázás #éjjelibagoly #bagoly