Az igazságból elveszett az i!

Az igazságból elveszett az i! Az igazság sokszor relatív. Még a bíróság sem tudja eldönteni, hogy kinek van igaza vitás helyzetben. Sőt, sokszor a nyilvánvaló hazugság győz, csak mert az jobban hangzik. Ilyenkor az igazságból elveszik az i. Egy albérleti viszony is fordulhat úgy, hogy a felek bíróságon találják magukat.

Hofi Géza mindig megmondta a tutit. A címben említett részlet is egy Hofi-dalból származik. További három sora pedig a következőképpen hangzik: de a rosszban jó, hogy ugatni már szabad, hogy ugatni már szabad. Hogy ugatni még szabad!

Bár akkoriban ez teljesen más értelemben hangzott el a folyton az igazságot kimondó Hofitól, én most mégis nagyon magaménak érzem ezeket a sorokat. S hogy miért? Mert az igazság soha nem számít. Hazugsággal, megtévesztéssel érhet el az ember bármit is. Miért – tettem fel magamban a kérdést többször is? Kinek kellene igazságot szolgáltatni? Kiben lehet bízni?

Különleges festék

Mivel most már „ugathatok”, elmondom a mi igazságunkat. Évekig éltünk albérletben egy lakásban. Itt váltunk családdá, a háromból két gyermekünk ide született. A harmadik is majdnem. Heteken múlott, hogy nem. Miatta kellett költöznünk, mivel a két szobás lakás így már túl kicsinek bizonyult.

A lakástulajdonossal az addig jó kapcsolatunk itt kezdett megromlani. Addig érdekes módon jól jött neki, hogy ha kérte, előbb utaltuk az albérleti díjat. Hogy a közművek rögzítését mi intéztük a szolgáltatóknál. Hogy mivel külföldre költöztek, a hivatalos leveleit, küldeményeit személyesen adtam egy barátnője kezébe. Hogy az albérleti szerződést azonnal továbbítottam neki, amikor jelezte, hogy az övé eltűnt, és neki szüksége van rá. Komolyan vettük azt a kérését is, hogy ne fessünk a lakásban, mert a falakon különleges festék van.

Kicsinálni

Majd amikor jeleztük, hogy mennénk, és lelaknánk a nem kevés kauciót, egyből támadó hangnemre váltott. Ígérgette, hogy kiköltözés előtt hazajönnek, megnézik a lakást. Majd ez nem történt meg, csak napokkal előtte, akkor is fenyegettek, hogy „kicsinálnak minket”. Rám akarták törni az ajtót, míg otthon voltam egyedül a két kisgyermekemmel, kismamaként.

És persze az ígért „kicsinálást” módszeresen kezdték. Előbb ügyvédi levélben, majd közjegyzői levélben követelték a kaució jóval többszörösét. Mindig hónapok teltek el az akciók között. Végül bírósághoz fordultak. Itt jön képbe az igazság, ami tudjuk, elég relatív. Tudjuk, hogy a bíróság nem igazságot szolgáltat. Az igazságra senki nem kíváncsi. Mivel az albérletünk tulajdonosai a ház építésében is részt vettek, ahol az említett lakás található, könnyű volt olyan ismerőst szerezniük, aki ott volt az építkezésnél. Az ő szava pedig csak igaz lehet, nem? Hát, nem.

Igazság?

A tulajdonosok az átadásnál sem voltak jelen, ahogy előtte évekig a lakásban sem jártak. Számlát soha nem kaptunk a bérleti díjról. Ám érdekes módon, ahogyan mi kiköltöztünk, azonnal kiadták a lakást, azt amit szerintük mi nem rendeltetésszerűen használtuk. Jelentsen ez bármit is egy lakás esetében. A bíróság is végül erre a következtetésre jutott. Vagyis szerintük nem megfelelően aludtunk, étkeztünk, éltünk benne. Így fizetnünk kellett.

Az igazság nagyon kifordítva működik. Az igazságból elveszett az i!

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

#igazság #gazság #bíróság #albérlet #bérlő #lakás #igazságtalanság