Dolgozni jól vagy rosszul is lehet. Döntsük el magunk, hogyan szeretnénk!

Eredményességünket a munkában sok minden meghatározhatja, de leginkább a saját hozzáállásunk az elvégzendő feladatok felé. Persze szoríthat bennünket idő, zavarhat meg munkatárs, vonhatja el figyelmünket számtalan külső tényező, mégis inkább rajtunk áll, mint másokon a saját teljesítményünk.

Dolgozni jól vagy rosszul is lehet, ez teljesen rajtunk áll, még akkor is, ha néha(sokszor) érezzük úgy, hogy minden ellenünk fogott össze. Csak elhatározás kérdése, mi milyen munkaerő szeretnénk lenni.

Céltalanul nem megy

Teljesítményünket alapjában már az is javíthatja, ha egyszerűen odafigyelünk arra, hogyan készülünk fel a mukavégzésre. Mert a hozzáállásunkon rengeteg múlik.

Ehhez persze tudnunk kell, mit szeretnénk, milyen céljaink vannak. Nem kevés az, ha szimplán „csak” pénzt szeretnénk keresni a munkával, de törekvésünk lehet még az is, hogy valamiféle eredményt érjünk el: gyorsabbak, terhelhetőbbek, hatékonyabbak legyünk, avagy mutatósabban, szebben dolgozzunk másoknál.

Ha mentálisan felkészülünk arra, hogy mit szeretnénk elérni, hogyan szeretnénk dolgozni, mitől éreznénk eredményesnek és elégedettnek magunkat, úgy könnyebb neki állnunk a munkánknak.

Sokat segít az is, ha tisztában vagyunk a saját kötelezettségünkkel is. Mert a felelősség nem átruházható, senki más nem döntheti el helyettünk, miért és hogyan szeretnénk érvényesülni.

Merni dönteni

Valójában sokan azért tartanak a döntéshozataltól, mert az éppúgy hordozza a siker kockázatát, mint ahogy a kudarc kockázatát is. Pedig a választásaink felvállalásával önmagunkat fejleszthetjük. Még úgyis, ha az derül ki, hogy nem jól döntöttünk, kudarcot vallottunk. Mégpedig azért, mert ez a tapasztalat erősíti a gondolkodásunkat, az elménk teljesítményét, az ok-okozati összefüggések mérlegelését.

Ha azért nem hozunk döntéseket, mert minden rosszul megy, akkor nem is fejlődhetünk tovább, és könnyeben félni kezdhetünk és mégtöbb aspektusból érezhetünk bizonytalanságot, mint korábban, amikor még a döntés lehetősge a kezünkben sem volt.

A sikeres emberek gyakran említik, mégha kudarcot is vallnak újra és újra, akkor is úgy gondolják, hogy mindaddig újrapróbálják az adott helyzetből a legjobbat kihozni, amíg csak tudnak.

Dolgozni okosan

Az örökös gondolkodás befolyásolja az érzelmeinket, míg az érzelmeink meg a gondolkodásunkra van hatással, vagyis, ha nem kapunk külső ingereket, tapasztalatokat, véleményeket, akkor bizony egy ördögi körbe kerülhetünk csupán a saját szemszögünkből nézve mindarra a nézetekkel, ami a munkánkkal jár.

Ha nem akarunk beragadni egy-egy szituációba, ha szeretnénk a lehető legjobban végezni a munkánkat, akkor figyelnünk kell másokra, azokra is, akikkel a munkában találkozunk. Ehhez alkalmazkodásra van szükségünk. Ami sokszor nem kellemes, nem könnyű feladat.

De talán, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az alkalmazkodóképesség növeli a változásra való felkészültségünket, akkor talán jobban neki tudunk állni olyan dolgokhoz amihez kevésbé van kedvünk elvégezni. Jó ha tudjuk, hogy amikor valami váratlanul történik, akkor amennyiben jó ellenálló-képességgel bírunk, akkor könnyebben kerülhetünk a helyzet fölé, gyorsabban legyőzhetjük az akadályokat, és térhetünk vissza a változásból, hogy ott folytassuk a munkát, ahol abbahagytuk.

A fizikai állapot nagy hatással van az elmére. S bár fejből mindannyian tudjuk, hogy ha hosszú ideig nem eszünk, akkor csökken a vércukorszintünk, és egyre nehezebben forognak az agytekervényeink, mégis sokan nem esznek rendesen.

Pedig muszáj ennünk eleget. Ahogy pihennünk is. Nem zsigerelhetjük ki folyamatosan magunkat azért, hogy jól teljesítsünk. Fontos, hogy vigyázzunk az olyan élettani tartalékokra, mint az alvás, az étkezés és a testmozgás. Legyünk eleget a levegőn. A legjobb ötvözni a kettőt: Futni, kocogni, sétálni a szabad friss levegőn nagyokat. Mindezt azért, hogy jobban teljesítsünk. Nem erővel, hanem ésszel győzzünk.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pixabay