Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk – határok és szabályok a mozaikcsaládokban
A gyermekes házaspárok a válás hevében gyakran elfeledkeznek az élet iróniájáról, miszerint amint továbblépnek csak bonyolódnak körülöttük a dolgok, hiszen a gyermekük jó ideig még -örökre - összeköti őket, miközben ők maguk két külön utat járnának már be. Amihez előbb vagy utóbb más és más személy is csatlakozna.
Mi itt a Szoknya&Nadrágban többen is élünk mozaikcsaládban, így tapasztalatból valljuk, hogy kellő intelligenciával, odafigyeléssel és humorral oldható mindez a feszültség.
A másiktól való megszabadulás reményében válnak el legtöbbször a házaspárok. – Lehetetlen ezzel a nővel/férfival együtt élni, vele bármire is jutni. Szabadságra vágyom – jegyzi fel a válókeresettel élő indokát a bíró. Csakhogy míg egy házasságban mindössze két felnőtt embernek kellett volna egymáshoz igazodnia, addig egy mozaikcsaládban már három vagy négy felnőttnek lesz a feladata ez. Vagy többnek. Különválni, új családot alapítani, majd összehangolódnia az összes résztvevőnek, az bizony izzasztó feladat.
Mégis válnak az emberek. Mert úgy hiszik utána minden könnyebb lesz. Eláruljuk, frászt, ám ha szerencsénk van, akkor egy új kapcsolat pótolhatja a veszteségeinket!
Az alap felállásban volt egy anya és egy apa, s velük együtt egy, vagy több gyerek. Ebbe kapcsolódhat be később az anya oldaláról egy másik férfi, akinek már lehetnek gyerekei, azaz neki is lehet egy volt párja (akinek szintén lehet új családja), majd az apa oldaláról érkezhet egy új partner, akinek szintén lehet már gyermeke, azaz neki is van egy volt párja (akinek szintén lehet új családja).
Az új partner bemutatása
Az első érdekütközés azon túl, hogy a láthatás és gyerektartás kérdésében már dűlőre jutott a különvált pár, – ami jó esetben már olajozottan is működik -, akkor merül fel, amikor egyikük életében megjelenik egy új partner.
– Ebben a helyzetben rendszeresen felmerülő kérdés, megtilthatja-e az egyik szülő a másiknak az új partner bemutatását a gyermeknek – árulja el dr. Gaál Edina, ügyvéd – amire a jog szerinti választ kell adnia: nem, nem tilthatja meg.
Kiderül, a saját kapcsolattartási idejében, jogilag tekintve, azt csinál a másik szülő amit akar, odaviszi a gyereket ahová akarja, mert az ő ideje, az ő felelőssége. – Legtöbbször sajnos a férfi ügyfeleimet kell azzal a tanáccsal ellátni, hogy majd akkor mutassa be az új partnerét a gyermeknek, ha a gyermeke kíváncsi lesz rá, mert úgyis kíváncsi lesz. Az jobban esik a gyereknek, hogy ő akarta megismerni az új partnert, mintha bele lett volna ebbe a helyzetbe kényszerítve.
Az ügyvédnő hangsúlyozza: – Ez nem jogi kategória, a külön élő szülő sajnos, mint elefánt a porcelánboltban, már a legelső alkalommal viheti a gyermeket az új partneréhez, az új partner családjához, és mutathatja be annak a gyermekeinek. Jogilag sajnos semmi nem kötelezi, hogy pszichológiailag úgy járjon el a gyerekkel, ahogy kellene.
Úgy véljük, elengedhetetlen, hogy nyíltan beszélgessenek a szülők a gyerek(ek)el minderről. Senki sem szereti, ha kész tények elé állítják. A gyerekek sem. Érdemes beavatni őket, a maguk szintjén, abba, hogy mi történik körülöttük. Ilyenkor is jól jön, ha ismerjük a határaikat, ha tudjuk mennyit bírnak el. Mindenkinek az a legjobb, ha kivárja, hogy a gyerek keresse az új résztvevő társaságát, ne pedig arra érkezzen meg a különélő szülőhöz, hogy ott ül a kanapén egy „kész család”, aminek ő csak egy kisebb része.
Az ügyvédek az anyagi, jogi biztonság megteremtésében tudnak segíteni, míg szülőként ebben a szituációban( is), az érzelmi stabilitásra kell törekednünk. Bízzuk a gyerekre, hogy megkedvelje apa/anya új párját, gyermekeit, rokonait. Nem várhatjuk el tőle a pozitív érzelmet. A gyerek nem egy robot, akit átprogramozhatunk. Jusson eszünkbe, hogy nekünk, felnőtteknek is időre volt szükségünk, hogy feldolgozzuk, kitaláljuk és alkalmazkodjunk az új élethelyzethez.
Külföldre vinni a gyereket
A saját kapcsolattartási idejében bárhová elviheti a különélő szülő a gyereket, külföldre is – ismerteti dr. Gaál Edina, az ide vonatkozó szabályokat – jogilag nem avatkozhat abba bele egyik szülő sem, hogy mit csinál a másik szülő a saját idejében, hová viszi a gyermeket.
Legfeljebb akkor, ha az adott célország vízumköteles, és a vízumigényléshez a szülői felügyeletet gyakorló félnek személyesen is hozzá kell járulnia. Az ügyvédnő szerint ez is a korrektség kategóriájába tartozik, ha jó fejek szeretnénk maradni, akkor nem csak bejelentem, nem elhallgatom, hanem megkérdezem a másik szülőt a terveiről. Előre egyeztetem vele az időpontot a nyári szünetre vonatkozólag és csak azután foglalom le az utazást. Így az is elkerülhető, hogy mindkét szülő ugyanoda utazzon a gyermekkel. Például az egyik a tavaszi szünetben elvinné a gyereket a Disneylandbe, miközben a másik ugyanezt az utat már befizette a nyári szünetre. Mint minden más tervezett programról, előzetesen illik értesíteni a másikat, már csak azért is, mert nem mindegy milyen ruhát csomagolunk a gyermeknek a hétvégére vagy egy hosszabb nyaralásra.
Türelem és humor
Keserédes sztorik hada kerülhet elő egy mozaikcsalád fotóalbumából, ha kellő empátiával, türelemmel és humorral közelítenek egymáshoz a felek. Elsősorban a felnőttek. Amihez elengedhetetlen az őszinte kommunikáció. Igen, előbb vagy utóbb minden félnek meg kell ismernie egymást. Így, aki új szereplőként került be, annak elkerülhetetlenül be kell mutatkoznia, hogy a többiek nyithassanak felé, be tudják őt engedni.
A patchwork családok esetén nagyon fontos a határok megnevezése, míg egy hagyományos családban többnyire egyértelmű, ki tartozik a családhoz, ki az akit meghívunk egy szülinapra, ki az, akivel együtt töltjük a karácsonyt, addig egy mozaikcsaládban, a család határainak képe akár tagonként is eltérhet. De ezt a határmezsgyét mindenképpen meg kell húzni, át kell beszélni, kinek mi a jó, mi az ami neki belefér az elképzelésébe és mi az ami már nem. S mindig a szülőknek, nagyszülőknek kell jó példát mutatniuk a gyerek(ek) felé, és nem fordítva elvárni azt.
Egy mozaikcsaládot felépíteni kicsit hasonló ahhoz, amikor elkezdjük közösségbe hordani a gyermeket. Merthogy az emberi kapcsolatokat építeni kell és nem csak úgy kikiáltani a tényét. Jó példa erre az, amikor gyermekestül találkozunk a legjobb barátunkkal vagy a legjobb barátnőnkkel, aki szintén hozza a saját gyermekét. Azért, mert mi évek óta jó barátok vagyunk, az nem garancia arra, hogy a gyerekeink is szívesen leülnek egymással játszani, hogy közöttük is kialakul a baráti kötődés, szeretet. De idővel talán, megismerkednek és szívesen megosztják a játékaikat, talán még meg is szeretik egymás társaságát.
Elő a naptárral!
A hétköznapok összeegyeztetése a sok szereplő miatt az egyik legnagyobb feladat egy patchwork család életében. Minden felnőtt szereplő, azaz a régi és új szülő(k) saját dolga, hogy rendszeresen figyelmeztesse magát arra, hogy nem az ő sértettsége, érzése és komfortérzete az első, hanem a gyerek (ek)é. Folyamatosan figyelni is kell a gyereke(ke)t hogyan reagál(nak) az új családtagokra és az ezzel járó helyzetre.
Nagyon elvont hasonlattal élve ez olyan, mint egy dominósor, egy valakinek megremeg a keze, és dől az összes. Vagyis mindenkinek fel kell(ene) kötnie a gatyáját ahhoz, hogy ez a többszereplős mozaik nagyobb sérülések nélkül működjön!
Vannak dolgok, amivel segíthetjük apróságainkat. Ezek közül az egyik leghatásosabb, a rendszeresség. Ha sikerül kialakítanunk egy rendszert, ami mindenki számára jó működik, akkor igyekezzünk tartani magunkat ehhez. Ha még nem alakult ki egy megszokott forgatókönyv, akkor pedig törekedjünk erre. Ezzel is erősíthetjük a gyerkőcben, hogy attól mert van/vannak új családtag(ok), vannak dolgok, amik nem változnak. Szerencsére a gyerekek nagyon rugalmasak, és ha azt látják, hogy szüleiknek valami jó, könnyebben elfogadják ők is azt. Általában.
Koch-Zuberech Dóra, újságíró és coach: – Hatodik éve élek mozaik családban. Természetesen nagy fejtörést okozott nekem is, hogy mikor, hogyan mutassam be az új páromat a két kisgyermekemnek. De amikor az ötéves fiam, fél év együttélés után azt mondta: ” Tudod Anya, amíg apával laktunk, olyan hangzavar volt bennem, hogy a gondolataimat sem hallottam, de amióta Olivér is velünk lakik, olyan csend van, hogy a szél suhogását is hallom!”, na, akkor tudtam meg, hogy minden rendben van. Szerintem, lehet, ezt ügyesen csinálni, csak nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeink is érző lények és bár alacsonyabbak nálunk, attól még nagyon okosak. Fontos emlékeznünk arra, nem az ő kapcsolatuk romlott meg a másik szülővel, hanem a miénk, valamint azt is érdemes eszünkbe vésni, hogy szerelem lehet több is az életünkben, de Anya és Apa csak egy van!
Polgár Ágnes, főszerkesztő: – Hat éve volt a válás. A kisfiam azóta mindkét oldalról ismert meg új szereplőt, akiket igyekszünk csak annyira bevinni az életébe, ameddig ő azt engedi. Merthogy a gyerek világosan jelzi meddig akar beengedni valakit, mi az, amire már felkészült vagy sem. Legutóbb ezt egy elalvás előtt úgy tette, hogy fejben hangosan lejátszott egy sakkjátszmát, amiben a figurákat megnevezte az életünk szereplőivel, akiket vagy megtartott, vagy egy sakk-mattal lesöpört a tábláról. Így jelezte felénk, hogy meddig húzódik az ő tűréshatára. Ami, bármennyire nem kellemes nekünk felnőtteknek, el kell fogadnunk, szem előtt kell tartanunk.
Mire megy el a gyerektartás?
Bár jogilag nem számoltatható el a gyerektartás, mégis gyakorta igényt tartana rá a különélő szülő, hogy tudja mire költi el azt a másik. Egy furcsa jelenség az is, amikor a különélő szülő számon tartja a gyermek holmijait, hogy ha azokat kinövi vagy megunja a gyerek, azt ő elvigye magával az új kapcsolatában élő gyereknek. Rendszeresen okoz gondot az autósülés kérdése is. Sok külön élő szülő nem vásárol egy másik gyerekülést a saját autójába, hanem elkéri a meglévőt, főleg akkor, ha még azt az együttélés idejében közösen vásárolták, vagy ugyan később, de a tartásdíj összegéből.
– Az autósülés is azok közé tartozik, amit nem kell odaadni. A gyermek ruhái, bútorai, játékai a gyerekhez tartoznak, ezek az ingóságok kívül esnek a vagyonmegosztás körén, így ezekre nem lehet igényt tartani – tudjuk meg az ügyvédnőtől. Véleménye szerint, ez mind korrektség kérdése, extrém esetben, vagy átmenetileg elkérhetjük a gyerekülést, de valljuk be, kellemetlen macera mindenkinek annak a ki-, és behelyezése.
– Jobb ha tudja mindkét szülő, hogy autósülés nélkül nem indulhat el senki sem gyerekkel, ez egy KRESZ szabály, erre hivatkozva megtagadhatja a szülő a gyermek átadását, ha nincs biztosítva a gyermek szállításához gyerekülés. Persze nem kell feltétlenül meghiúsítani emiatt a kapcsolattartást, lehet gyermekülés hiányában a tömegközlekedést is választani – hangsúlyozza az ügyvédnő.
A legtöbb esetben akkor javul a hangulat egy mozaikcsaládban, amikor gyermek születik egyik vagy másik oldalon, mert akkor az új feleség is szívesebben fogadja a gyereket és kevésbé buzdítja butaságra az apukát, vagy az anyuka is jobban kiengesztelődik az új feleség irányába, mert látja hogy örül a gyermeke a kistestvérének.
A mozaikcsaládban élők helyzete nem könnyű, lelki dolgokra a jog nem terjed ki, ha ebből konfliktus van, akkor mediátor bevonását javasolja az ügyvédnő is. Egy független szakember segítségével a külön élő szülők könnyebben meg tudják érteni egymás érveit, álláspontját, és olyan kompromisszumot tudnak kötni, ami mindkét fél érdekeit és elképzeléseit is figyelembe veszi.
Kép: Pixabay
Olvasd el ezeket is:
arról 
