Jó estét! – Nem Istenek, csak emberek vagyunk!
Jó estét!
Nem Istenek, csak emberek vagyunk!
Dolgunk végeztével, a nap végén óhatatlanul konzekvenciákat vonunk le. Persze leggyakrabban mások viselkedéséből, nem a sajátunkból. Viszonyítjuk, szerintünk másoknak hogyan kellett volna aznap másképpen cselekedniük velünk. Ritkábban mérlegeljük saját tetteinket. Mondhatni, ez így normális. Mindenki magából indul ki. Hiszen mindenki önmagával van egész nap. Nem mással. Nincs is ezzel semmi baj, mindaddig, míg azt is megvizsgáljuk, nekünk milyen volt a magatartásunk aznap másokkal szemben.
Emberi avagy állati, esetleg isteniek akartunk lenni? Na nem úgy isteniek, hogy szuperek, tehetségesek, kedvesek, édesek, aranyosak, hanem tévesen és embertelenül felettébb valónak tartottuk e magunkat másoknál? Mintha nem is emberek, hanem istenek lennénk. És eltévesztettük a házszámot, visszaéltünk a helyzetünkkel, esetleges hatalmunkkal. Vagyis Istent játszottunk.
A kérdés persze az, hogy segít-e könnyíteni a lelkiismeret-furdalásunkon bármi a nap végén, amikor rájövünk arra, hogy nem kellett volna, könyörtelennek lenni. Igazságtalanul fizetést levonni, kevésbé szimpatikus, ám eszes hallgatót meghúzni az államvizsgán, ráüvölteni valakire, mert ügyetlenül parkolt párhuzamosan, ignorálni az elesetteket, avagy kinevetni valakit valami olyanért, amiről nem is tehet. Pedig nem kérte a különvéleményünket.
Nem Istenek, csak emberek vagyunk. Nem szabadna elfelejtenünk.
Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Starlet Photograpy
arról 
