Légy kedves! Vagy mégsem?

Légy kedves! Vagy mégsem? Az emberek alapvetően kedvesek. Legalábbis ritkán születnek egykedvűnek. Az élet tesz bennünket azzá. Kedvetlenné. Barátságtalanná. Fásulttá. Apatikussá. Bántóvá vagy egyenesen arrogánssá. Ami talán a legrosszabbnak mondható, amikor már fel sem tűnik, hogy elfelejtettünk kedves lenni. Ráadásul úgy érezzük okunk is van rá. Vagy még sincs?

Légy kedves! – olyan könnyű mondani. De megtartani? Pedig kifizetődő, általában. Persze vannak helyzetek, amikor egyszerűen lehetetlenség jó fejnek lenni, vagy nem ildomos, mert a szó szoros értelmében vészhelyzetben vagyunk, bántanak, bántalmaznak. Bár fene tudja, a rabló is meglepődhet akkor, ha kedves mosollyal beinvitáljuk, és csak később, amikor már nem számít rá, akkor hatástalanítjuk egy vázával a fején?

Felebarátod

A világ nagy vallásai, és az elvárható íratlan norma értelmében, ha nem is szó szerint szeretni, de tisztelni és elfogadni kell(ene) tudnunk egymást, mindenkit, vagyis a felebarátainkat. Magyarán mondva, igyekeznünk kell figyelmesnek, kedvesnek, érdeklődőnek, tiszteletteljesnek, udvariasnak, elnézőnek, etikusnak lenni a másikkal. Olykor az sem baj, ha empatikusak is vagyunk, bár nem elvárható, hogy beleképzeljük magunkat más élethelyzetébe, elég az is, ha elfogadjuk, hogy más másként élhet meg dolgokat, mint mi magunk.

Mindezt azért, hogy áradjon az isteni szeretet, a flow, a chi, az energia, a pozitív szemlélet, az életöröm, a jóság és mondhatjuk úgy: a kedvesség. Mert jobb reggel nem morgásra, nyavalygásra, sírásra ébredni, nem dühöngve közlekedni munkahelyre, óvodába, iskolába, nem fásultan indítani a napot, nemtörődöm módra, érdektelenül végezni a munkánkat, közönyösen vagy morózusan reagálni egy feladatra, flegmán válaszolni egy kollégának, leverten fogadni egy kedvességet. Pimaszul reagálni egy kérésre. Pökhendin venni egy jó szót. Cinikusan egy udvarlást. Epésen egy nem direkt vétket. Bántóan szólni egy hibáért. Ingerülten hazajutni. Arcátlanul előadni egy kérést. Közönyösen és leverten jelen lenni otthon.

Visszaélés elkerülése érdekében

A kedvességről persze lehet úgy is vélekedni, hogy minek. Nem éri meg, mert naivnak tűnik tőle az ember, sebezhetőnek, kihasználhatónak, engedékenynek, ostobának, védtelennek, szerencsétlennek, gyengének, törékenynek, puhánynak, erőtlennek avagy ingatagnak. Amit a másik ember bizonyára kihasznál a kedves lényünkkel szemben.

Valóban, előfordulhat. Ahogyan az is, hogy a tántoríthatatlan kedvességünk meglepő fegyverként sül el, ha nem is azonnal, idővel annál inkább. A jólelkű hozzáállásnak megvan az a mellékhatása, hogy egyszerűen nem lehet ellenállni neki. Az erő ugyanis ott hat, ahol rés van egy kemény szívben. A kitartó figyelem, odaadás, pozitív hozzáállás bejut a hasadékon a lélekig hatol, és többnyire figyelmet ébreszt, na meg lelkiismeret-furdalást okoz abban, aki tartósan nem bírja elfogadni a kedvességet. Kérdések merülnek fel benne, miért is tartósan jó fej a másik? Mi oka lehet rá? Hogyan csinálja? Miért teszi? Mi a célja vele? Minek töri magát miattunk annyira? Valóban az a jó nekem, ha hidegen hagy a másik odaadó viselkedése? Tényleg, mi lenne velem, ha egyszer csak abbahagyná és hiányozna nekem?

Várfalat építve

Vajon valóban van-e okunk arra, hogy kedvtelenek, bántóak, elutasítóak, lemondóak, udvariatlanok, faragatlanok, komorak, neveletlenek, tapintatlanok, zordak, bárgyúak, morcosak, szigorúak, illetlenek akár egyenesen ordenárék legyünk?

Vajon mindenki tehet arról, hogy bennünket valami vagy valaki bántott, felzaklatott, sértett, fájdalmat okozott, ellenséges volt velünk, becsapott, tiszteletlenül bánt velünk, megvezetett, hideg volt velünk szemben, elbánt velünk, lebegtetett vagy akár egyenesen elutasított?

Tényleg megoldás büntetni bárkit, egy valakit, sok mindenkit, a közvetlen környezetünket, ártatlan idegeneket vagy akár a fél világot csak azért, mert mi nem érezzük jól magunkat a bőrünkben? Nekünk kell megállítanunk az isteni szeretet, a flow, a chi, az energia, a pozitív szemlélet, az életöröm, a jóság és mondhatjuk úgy: a kedvesség körforgását a világban? Ugye, nem?

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Unsplash