Ki kéne festeni a nappalit! – ötletek, amik szex közben pattannak ki a fejünkből

A romantikus filmekben a partnerek láthatóan jelen vannak lélekben is akkor, amikor éppen egymásnak esnek. De vajon így van ez a való életben is? Avagy szex közben mindenféle máson is jár az agyunk? Például azon, hogy tankolni kellene, fogyóban van a kávé otthon vagy a klotyópapír, be kellene fizetni a telefonszámlát, és különben is, miért nem élvezem éppen a szexet?

Az olvasó első gondolata nyilván az, hogy az újságíró bizonyára a legutóbbi szexélménye alatt juthatott arra a gondolatra, hogy ki akarja festeni a lakást. Természetesen nem cáfolom az állítást, de nem is erősítem meg. Annyit azért elárulhatok, hogy igen, velem is megesett már, hogy a gondolataim elkalandoztak szex közben.

Mindenkivel megesik

Arról, hogy szeretkezés közben más dolgokra gondolunk, és nem vagyunk jelen, nem egy kávéházi téma. Nem erről szólnak a barátnői csacsogások. És valahogy úgy gondolom, ezt a férfiak sem beszélik meg egymással egy sör társaságában. Hiszen még magunknak is nehezen valljuk be, hogy nem a partnerünkre figyeltünk, nem az intim pillanatra. Nemhogy kibeszélnénk ezt másoknak. Mégis milyen dolog már? Élvezni kellene a csókot, az érintést, a jóleső forróságot, de minduntalan belopózik egy kép, vagy kettő. Esetleg több. Ráadásul ciki is, mintha ezzel azt árulnánk el, hogy nem jó a szexuális életünk.

Nem beszélünk róla, pedig teljesen hétköznapi dolog. Hiszen, az élet szép, de néha nem, vagyis a hétköznap verklije magával ragadja az embert. Mindenki végzi a feladatát, és amikor éppen nem, akkor azon sakkozik fejben, hogyan működhetné a dolgait a legoptimálisabban. Így fordulhat elő, hogy amikor a nagymama az isteni almás pitéjét kínálja, vagy egy kolléga beszél hozzánk az új projektről, tán a gyerekünk nyújtja a kezét játékra invitálva, avagy a párunkkal éppen elmélyülnénk a szex őrjítő bugyraiban, akkor azon kapjuk magunkat, hogy mindenhol vagyunk csak nem a jelenben.

Igen, legkevésbé a helyzethez illő gondolatok pattanhatnak ki a fejünkből szex közben, és nincs ezen semmi meglepő, sőt ez normális. Mindenféle kutatás nélkül lehet állítani, hogy így van, ebben senki sem kételkedik. Normális, hiszen nincs ember, akivel ez ne fordult volna már elő. Ahogy abban sem kételkedhetünk, hogy ez fordítva ne lenne igaz. Vagyis, hogy mindannyiunkkal megesett, hogy éppen elmélyedtünk valamilyen munkában, feladatban, valamilyen hétköznapi helyzetben voltunk, és akkor gondoltunk a szexre. Igen, a legváratlanabb, oda nem illő pillanatban is akár ránk törhet a szexuális vágy. És most szándékosan nem írok le helyzeteket, amik velem estek meg, mert az olvasó nem tud majd szabadulni attól, hogy mit írt az újságíró. Mondjuk úgy, az Isten sem mossa le rólam, ha leírom, hogy … Tehát igen, a fantáziálás gyakori, nem kell bűntudatot érezni e-miatt. Én sem érzek.

Kiszolgáltatottan

Egyébiránt a legtöbben fejben nem távolodunk túl messzire el az adott szituációtól szex közben, hanem a gondolataink pont, hogy ott vannak. Csak olyankor valamiért nem tudjuk átadni magunkat a pillanatnak. Bizonytalanságot érzünk éppen magunkban, és aggódunk valamiért. Például, hogy vajon a másik fél élvezi-e az érintkezést, tetszünk még mindig a partnerünknek, hogy mutatunk az ágyban. Nem, nem csak a kezdők gondolkodnak azon el, hogy vajon, hogyan festenek az ágyban, egy adott testhelyzetben. Az ciki vagy sem.

Ahogy a nők, úgy a férfiak is aggódhatnak a külsőjük miatt levetkőzve, hogy vajon mennyire vonzóak, a külsőjük elég szexi ahhoz, hogy a másik megkívánja. Zavarhat bennünket a testsúlyunk, az öregedés jelei, az ápoltságunk. Ami nem csoda, hiszen a szex az egyik legintimebb, legkiszolgáltatottabb helyzet két fél között. Felmerülhetnek bennünk olyan félelmek is, ami a szexuális határainkat feszegetik, meg tudom csinálni, meg akarom tenni, amit a másik kér, vagy éppen fordítva hogyan mondjam el, ha valamire vágyom, vagy ellenkezőleg nem szeretném megtenni?

Fessük ki a nappalit!

Azért, mert szex közben ránk tör a gondolat, hogy nem fizettük be a vízszámlát, nem hívtuk fel az anyukánkat, nem rögzítettük a villanyóra állását, válaszolni kellene egy tucat e-mailre, át kéne húzni az ágyneműt vagy éppen nem ártana már festeni, mert a gyerek összefirkálta vagy az eb összepiszkolta, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy baj lenne velünk, a kapcsolatunkkal, esetleg unnánk a szexet, a párunkat, ahogy azt sem, hogy egyenesen pocsék lenne a szex. Persze ezek is lehetnek, de hogy mi az ok, azon nekünk kell elgondolkodnunk. Viszont mielőtt válóoknak vennénk, hogy nem olyan hang jött ki a torkunkból, mint aki jól érzi magát, gondolkodjunk el azon, hogy mi lehet a baj? Mert az indokok között olyan pofonegyszerű dolgok is szerepelhetnek, mint a fáradtság, a fájdalomérzettől való tartás, a koncentráció hiánya, valamilyen egészségügyi probléma, a megtermékenyüléstől való félelem. Amitől egyféle stresszhelyzetbe jutunk.

Igazából annyit kell tennünk ahogy felismertük, hogy elkalandoztunk, hogy igyekszünk visszahozni magunkat a valóságba. Természetesen, ha azért kalandozunk fejben el, mert nem jó a partnerkapcsolatunk, visszatérően nem kielégítő a szex számunkra, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a kontakt alatt észrevesszük amint a könyvespolcon két kötet felcserélve áll a Révai nagy lexikon sorozatból, avagy aggódni kezdenénk a közeledő ünnepek miatt.

Egy apróságot viszont elárulhatok magamról, már csak azért is, mert ezen a legtöbb szülő átesik, a gyerek jelenléte a másik szobában, még ha a kiskorú alszik is, zavaró tud lenni. Én is gondoltam már arra szex közben, hogy csak most ne ébredjen fel a gyerek, vagy ne jöjjön át….De ezzel meg kell tanulni együtt élni, kalkulálni, minden szülővé lett embernek.

A jó pap is holtig tanul

Ha már a szexről írok, az olvasó meg a szexről olvas, akkor ne legyünk már prűdek! Ha fejben nem vagyunk ott a szexben, mégpedig azért, mert aggódnánk a vonzalmunk, a teljesítményünk, a vágyunk mértéke, a fantáziánk szürkesége miatt, a legjobb, amit tehetünk, ha tanulunk. Mit? Hát szexelni. Mégpedig jól. Vagy jobban, mint gondoljuk, hogy tudunk. A tudás csökkenti a teljesítményre nehezedő nyomásunkat, magabiztosabbak lehetünk. A tudásért lapozzuk a kámaszutrát, nézzünk erotikus filmet, olvassunk a témában online, és legfőképpen beszéljünk a szexről a partnerünkkel. Talán nem ártana (még) jobban megismerni egymást.

Nem kertelek: ha nem merünk róla beszélni sem, akkor ette a fene az egészet! Ahogy attól sem szabadna félni, hogy szexfilm-függők lehetnénk attól, mert széles körben tájékozódunk. Mint, ahogy a csokoládé evésben, az alkohol fogyasztásban, vagy a szoláriumban eltölthető időben meg lehet találni azt az arany középutat, ami még nem veszélyezteti az egészségünket, így abban is, mennyit érdemes a téma (és egymás) tanulmányozásába időben fektetni.

A legjobb, amit tehetünk, mielőtt felkiáltanánk fél perccel az orgazmus előtt, hogy Édesem, jövő nyáron Észtországba menjünk nyaralni! –vezessük magunkat vissza a pillanatba, hogy ott legyünk együtt a másikkal. És később, de még a legközelebbi együttlét előttig gondoljuk át, hogy mi okozhatja bennünk az elkalandozásokat. Mert ha nem tudjuk mi az, akkor nehéz orvosolni a bajt, amiről még az is kiderülhet nem is (olyan nagy) baj.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Shutterstock