Restancia a bakancslista?

Sok embernek nincs bakancslistája, nem érzi szükségét, hogy kihagyhatatlanul vágyódnia kellene valamiért. A szó szoros értelmében nekem sincsen. De mégis olykor elvégezetlennek érzem, hogy stócban állnak a kiolvasatlan könyvek, halmokban az újságok, hogy nem néztem még meg minden filmet amit szerettem volna, és még mindig nem láttam Franciaországot se.

Szenvedély kérdése, hogy mennyire tudunk vágyakozni valami után, ahogy az is egyéniség kérdése miként tudjuk annak a hiányérzetet kezelni. Mindenkinek más szerez örömet. Más szerepel a bakancslistáján. Egy új szabásmintát megvarrni, egy új receptet megsütni, valami egészen mást barkácsolni mint addig, matchbox gyűjteményét bővítenie, új elért pontot a térképen kipipálnia, még egy tájat vagy embert lerajzolnia, újabb ütős zenét meghallgatnia, még több színdarabot megnéznie,  akármilyen új technikát elsajátítania, még magasabb hegyet megmásznia vagy újabb tengeri mélységet leküzdeni jelentene egy, vagy több pontot a bakancslistáján vagy éppen a restanciáján.

Mert egy beteljesületlen álom okozhat komoly hiányérzetet, szomorúságot ha életünk éppen egy olyan szakaszában vagyunk, amikor a legkisebb sikertelenség is szíven üthet bennünket. Ezért is fontos, ha már úgy érezzük listát kell írnunk, az bizony elérhető elemeket tartalmazzon. Egy jól összeállított lista segíthet egy tartalmas életet vagy életszakaszt koreografálni.

Lehet egy bakancslistánk a párunkkal, egy a szüleinkkel, egy-egy a gyerekeinkkel akár külön-külön is, a barátainkkal közösen átélhető vagy csak egymagunkkal töltött idő is.

Ezek a listák igazából egészen pici korunktól rakódnak össze bennünk. Amik egy részét akár már meg is kaptunk a szüleinktől, vagy mi magunk megteremtettük már önmagunknak.  Utólag visszanézve korábbi álmainkban lehettek akár nevetséges kis apróságok is, de akár feltölthették olyan nagyra törő célok is, amelyek ma is előrébb visznek bennünket, vagy akár már elért célok is szerepelhetnek benne, amikre viszont büszkék lehetünk. Ezek az álmok, vágyak, folyamatosan épülnek bennünk, és igazából nincs más dolgunk velük, mint papírra vetni azokat.

Mert a célok hajtanak bennünket előre. Hasznos önismereti út újra és újra merésznek lennünk, magunkba nézni, mérlegelni, hagyni a vágyainkat messzire repülni. Mert igenis nem baj az, ha tudjuk milyen álmaink vannak, feltéve, ha valóban őszintén a sajátjainkról szólnak azok és nem másokéról. Egy jó bakancslista segíthet abban, hogy tisztába hozzon bennünket önmagunkkal.

Leírásához bizony kemény befelé figyelésre van szükségünk. Meg kell állni hozzá, lecsendesedni, és a saját képtelünkből kivonni másokat. A családot, a párunkat, a gyerekeket, és ami még ennél is fontosabb az elérhetetlen célokat is. A lista a mi vágyunkról szóljon, a mi elérhető vágyainkról. Közös vágyak a közös listán szerepeljenek. Ahogy születhet kisebb lista egy évszakra, egy ünnepnapra, egy nyaralásra vagy telelésre is.

Nem szerepelhet rajta Ausztrália és Amerika is, ha csak egy nagy utazásra tudunk és akarunk költeni. Ahogy nem vágyhatunk arra sem, hogy egy deszkán szeljük a habokat méteres hullámokban, ha egyszer víziszonyunk van.

Csak olyan dolgokat jegyezzünk fel, amelyek valóságosan elérhetőek, amiért valóban tennénk is, hogy azok sikerüljenek. Elutazhatunk akár Ausztáliába és Amerikába is, nem kell lemondanunk egyikről se, ha megelégszünk az airbnb szállással és csak pár helyre utazunk el, lemondva a sokcsillagos szállodák kényelméről  és arról, hogy keresztül-kasul utazzuk mindkét , önmagában sem kicsi területet. És igen, szörfözhetünk is persze akár a nagy hullámokban is, ha mától elindulunk felnőtt fejjel úszni, majd szörfözni tanulni. De ha nem így teszünk, ha olyan pontok szerepelnek a listánkon, amik ugyan nagyon izgalmasak, de kivitelezhetetlenek, vagy igazából annyira túl mutat a komfortzónánkon, hogy nem is tennénk érte, de nagyon jól hangzanak, vagy egyszerűen elérhetetlenek a számunkra, akkor pont nem azt adja nekünk a bakancslista, amire az való lenne. Csalódás, frusztráció érhet bennünket.

Akkor jó a mi bakancslistánk, ha elérhető, de nem azonnal teljesíthető élmények kerülnek fel rá, ami folyamatos motivációt jelent a számunkra és nem csupán egy könnyen szét téphető fecnit, amin mindent gyorsan kipipáltunk.

Ne csak azt fogalmazzuk meg mit szeretnénk, hanem azt is, hogy azokat mikorra szeretnénk elérni. Gondolázni a velencei lagúnákon ráérünk nyugdíjasan is majd, nem kell most gyerekestül elutaznunk azért, hogy elégedetten kihúzhassuk a listánkról ezt a pontot, miközben nem teljes értékűen élvezhetjük, mert végig aggódjuk a ringatózást azért, vajon melyik gyerekünk pottyan esetleg a vízbe.

Vágyaink listáján nem kell, hogy olyan extrém dolgok szerepeljenek, ami túl mutat a mi erőnkön, elképzelésünkön, csak azért mert sokak listáján is áll, de bennünket viszont nem motiválnak. Nem az a lényeg, hogy másokhoz képest hogyan teljesítjük az apró vágyainkat, hanem, hogy magunkhoz képest mik azok, amelyek örömet szereznének nekünk, amitől fejlődnénk.

Ne feledjük, az álom felé vezető út éppúgy különleges élményt adhat nekünk, mint elérni és megélni mindazt, amire oly rég óta vágyakoztunk. Csak figyeljünk arra, hogy ne kötelezőként éljük meg a felsoroltakat, s még ha keményen is kell dolgozunk egy cél, egy álom eléréséhez, akkor see váljon a lehetőségből restancia a számunkra.

Kép: Pixabay