Felelősségvállalás nélkül nincs szerelem?

A sikeres párkeresés trükkjeire leginkább azok kíváncsiak, akiknek nem kedvez a szerencse a szerelemben. Számtalan felelettel és megoldási-kulccsal találkozhatnak. Az egyik pofonegyszerűnek hangzik: tegyél önmagadért, légy felelős a saját érzelmeidért!

Felelősségvállalás nélkül nincs szerelem? Tegyél önmagadért! Merj szeretni! –  Jó vicc, mondja az, aki valahogy mindig rossz emberel ismerkedik meg. – Rossz ember? – olyan nincs, szisszen fel a szakértő. Nem a másik fél a „hibás” persze így idézőjelbe rakva, hibás, hanem az, aki nem jut dűlőre a szerelem terén.

De hogyan lehetünk felelősek az érzelmeinkért?

Felelősségvállalás

Hinni a szerelem erejében nem mindenkinek megy. Ki ezért, ki azért nem bír felelősséget vállalni az érzéseiért. Kívülről tekintve, rendre elszúr valamit, látszólag rossz lóra tesz. Ideje korán kihátrál a románcból, mert fél. Tehetne önmagáért, de hogyan? Talán nem az a megoldás, hogy feladja a párkeresést, hanem máshogyan áll a pártaláláshoz – érkezik a jó tanács. De hogyan máshogyan, mint eddig? Valóban a szerelem pusztán önmagunkon áll?

A kételkedő kérdés jogos attól, akinek egyszerűen nem jön össze egy tisztességes párkapcsolat. Lángra lobbanni még csak-csak megy, de már időt tölteni a másikkal, valójában beleadni önmagát, jobban és jobban megismerni a másikat, azaz benne maradni a kapcsolatban már csak döcögve megy. Nem jön össze, mert… Az ok lehet ezer és ezerféle, minden botladozó gyárt magának sajátot. A gazdag, hogy csak a pénzéért szeretik, a fiatal lány, hogy csak hamvassága a mérvadó, a fiatal férfi attól tart, még nem tudna eltartani egy családot, az elvált fél az újabb kudarc felett aggódik, az agglegény azért, nehogy elveszítse a függetlenségét, inkább marad magányosnak látszó farkasnak.

Azoknak, akik nem mernek belevágni egy kapcsolatba, nem mernek szerelmesnek lenni, azoknak egyáltalán nem tűnik olyan könnyen megvalósíthatónak, egy olyan kóbornak látszó ötlet, miszerint vállaljon végre felelősséget a saját érzései felett. Ja persze, ha az olyan könnyű lenne! – sóhajtanak.

Pedig az. Állítólag. Könnyű. Úton útfélen olvasható. Csak el kell dönteni: megtalálom a szerelmet és szerelemben élek majd! Mert a hozzáértők szerint, a szerelem nem csak két ember szerencsés találkozása, annál jóval több: maga az elhatározás kérdése, azaz a felelősvállalásé.

Viszont található olyan vélemény is, hogy az sem elég, hogy hiszünk a szerelemben. Felelősséget is kell vállalnunk az érzelmeinkért. Felelősnek lenni önmagunkért azt jelenti, hogy megértjük: mindenki a saját boldogságáért felelős. Nem a másik boldogságáért! Nem háríthatjuk át a felelősséget a másik félre, ha így teszünk akkor csupán elvárásokat húzunk a másikra. A tanácsok úgy szólnak, hogy higgyünk a boldogság hatalmában, a szerelem varázslatos erejében. Vállaljunk megingathatatlan felelősséget arra, hogy mindent megteszünk azért, hogy működjön a kapcsolatunk! A szerelem döntés kérdése. Kiállok érte!

Érzelemfelismerés

A segítőszándék első alappillére szerint, meg kell tanulni felismerni a valós érzelmeinket. Ez is a felelősségvállalás része. Ám sokan szenvednek az úgynevezett lépcsőház effektustól, azaz attól a tulajdonságuktól, hogy nem a megélt szituációban, hanem csak jóval később esik le számukra, tulajdonképpen mit éreztek ott és akkor abban a kérdéses pillanatban.

Miért ennyire fontos, hogy tűpontosan tudjuk mit érzünk? Azért, mert ha nem ismerjük fel az érzelmeinket, akkor nem oszthatjuk meg azokat a másikkal. Vagy igen, de az hamis képet ad rólunk. Ez végül is teljesen logikusan hangzik – értelmezheti a párkereső. De hogyan tudná felismerni az érzelmeit, amikor azok annyira kuszák lehetnek?

A megoldások között található egy olyan gyakorlati megoldás, ami arra bátorít, hogy állítsuk be a mobilunkat félóránkénti jelzésre, és amikor „ébreszt” az óra, akkor jegyezzük fel a pillanatnyi érzelmeinket. Visszaolvasva így lehet könnyebben kiigazodni, majd megtanulni a későbbiekben jobban felismerni a saját érzéseinket.

Reakciófigyelés

Miután már felismerjük az érzéseinket, kezdjünk figyelni a reakcióinkra is. Gondoljuk át, ha rosszul vagy túlságosan jól érint bennünket valami, arra, miért reagálunk úgy, ahogy reagálunk? Mitől kerülünk mélabúba, mi az amitől kétségbe esünk, mi vált ki belőlünk szorongást, vagy ellenkezőleg kitörő jókedvet?

Nem árt tudnunk az sem, hogy pontosan mit várunk el magunktól és a másiktól, mert a különféle elvárásaink befolyásolhatnak mások cselekedetére tett reakcióinkban. Jó elgondolkodni azon, mitől válunk bizonytalanná? Miért reagálunk valamire így vagy úgy? Továbbá, hogyan szeretnénk valójában reagálni?

Terítsük ki a lapjainkat

Ha igaz szerelemre vágyunk, akkor nincs mese, fel kell tárnunk az érzéseinket nem csak magunk, hanem a másik fél előtt is. Ez is a felelősségvállalás része. Az érzéseink megosztásával támogathatjuk a kapcsolatunkat. A szerelem akkor működik, ha mindkét fél képes kifejezni az érzéseit. Ha csökken a visszavonulás és a csend, akkor növekszik az intimitás és a szelídség. Be kell látnunk felelősség nélkül valóban nincs szerelem. Nekünk kell tudnunk felvállalni a kapcsolatunkat, más nem teheti meg helyettünk!

„Ahol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága.”

( Goethe)

Mindenkinek felelősséget kell vállalnia saját boldogságáért és olyan dolgokat kell tennie, amelyek örömet szereznek nekik, szól az ajánlat. Ha valamilyen oknál fogva elégedetlenek lennénk, akkor a figyelmünket először is saját magunkra kell fordítanunk, magunktól kell megkérdeznünk mi magunk mit tehetünk azért, hogy a hiányérzetünket, elégedetlenségünket betöltsük? Ha így teszünk, ha mindig őszintén megbeszéljük magunkkal és a másikkal az érzéseinket, ha felvállaljuk a szükségleteinket, aminek betöltését elsősorban nem a másiktól várjuk el, ha kételkedés nélkül bízunk abban, hogy a kapcsolat működhet, hogy a szerelem mindent legyőz, és nem hordozunk a fejünkben egy esetleges B-tervet, akkor állítólag elérhető a szerelem. Felelősségvállalásra fel!

Szerző: Polgár Ágnes