Jó estét! – Idő, idő, idő

Jó estét!

Idő, idő, idő

Temporális viszonyunk önmagunkkal változó. Ahogy gyerekként érezhetjük magunkat szörnyen öregnek, úgy idősen vehetjük úgy, hogy bizony fiatalok vagyunk még. Az idő múlása eleve megfoghatatlan, ugyanaz a félperc elröppenhet egy ezredmásodperc alatt, ahogy tűnhet óráknak is. Attól függően, mi történik azalatt a félperc alatt: megélünk valami igazán felemelőt, vagy éppen várunk valami végzetesen rosszra?
A korunk is hasonló. A hetven feletti színésznő, ötvenévesre sminkelve, dívát játszik, olyan odaadással, hogy elhisszük neki, annyi: negyven. Míg egy másik, a színésznővel egyidős „néni” az orvosi rendelőben várva arról mesél, hogy bizonyára azért fáj a lába, mert fiatalon folyton sietett, mindig szaladt. A történetéből kiderül, mikor volt ő fiatal: a negyvenes éveire gondol. Most viszont már öreg, és arra kíváncsi, meddig él még. A mellette ülő negyvenes két órája (egy örökkévalóság óta) vár a diagnózisra, amikor végre behívja az orvos: – Fiatal még a bőrrákhoz, de legyőzi! Negyedórával később, a folyóson egy hatéves rohan a negyvenesnek: – Bocsánat, néni!

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photo