Nevetés, és ami mögötte van
Joker nevét mindenki ismeri. Ő az a gonosz, aki állandóan mosolyog. Mit mosolyog: egyenes mások képébe röhög, közben pedig szörnyűségeket művel. Azért nevet, mert boldog? Egyáltalán nem egyértelmű.
Nevetés, vidámság. A két fogalom gyakorlatilag együtt jár. A nevetés jó esetben a boldogsághoz köthető. Elégedettek vagyunk, ha nevetünk. Vagy mégsem? Hiszen ott van még a gúny, amelynek szintén lehet egy megnyilvánulási formája a nevetés. A gúnyos kacaj. Vagy néha úgy is érezhetjük magunkat, mint aki kínjában nevet. Ez pedig már nem is olyan vidám dolgok, ugye?
Ha kínunkban nevetünk, bizony a fájdalmunkat leplezzük. Ezért érdekes a nemrégiben bemutatott Joker című mozi, amely a híres gonosz életéről, pontosabban a karakter születéséről szól. Merthogy Joker sem volt mindig Joker. Arthur Flecknek hívták, és a körülmények hatására lett az, aki. Kiszámíthatatlan, öntörvényű, aljas lény. Egy vezér abban a világban, ahol anarchia uralkodik.
Nevetni minden áron
Gotham Cityben járunk, ahol Arthur Fleck (Joaquin Phoenix alakításában) bohócként dolgozik. Minden nap felkeni az arcára a bohócmaszkot, jelmezbe bújik, és kiáll az utcára egy hirdetőtáblával a kezében. Vagy kórházban szórakoztatja vicces tréfákkal a beteg gyerekeket. Ugye a bohócokat mindig vidámnak képzeljük el, hiszen erős pirosra festett szájuk mindig mosolyra húzódik. De Arthur nem ilyen.
Mindig nevet. Ez tény. De rendszeresen felharsanó, velőtrázó kacaja szinte rémisztő. Olyankor is vihorászik, amikor nem kéne. Furcsa ő a többi ember között. Érezzük, hogy nincsen vele minden rendben. És ezt a körülötte lévők is tudják. Sokszor kinevetik, kifigurázzák, kihasználják. Mivel olyan gyakran gúnyolódás tárgya, ez lesz az, ami miatt gyökeresen megváltozik a sorsa.
Szinte magatehetetlen édesanyjával él, és minden vágya, hogy híres stand up komikus legyen. Akire odafigyelnek, és nem rajta nevetnek, hanem vele. De a bohóc sem vihoghat állandóan. Ugyan Arthur Flecknek papírja van róla, hogy bármikor előtörhet belőle a nevetés. Ezt mindig magánál tartja és az értetlenkedők kezébe nyomja. Nevetni minden áron – ez lehet Arthur jelmondata. Bármennyire is fáj.
A film insta oldala ITT érhető el.
Nevetés, és ami mögötte van
Arthur Fleck egyszerre vicces, nevetséges, őrült, ijesztő. És nagyon veszélyes. Személyében azt is láthatjuk, hogy mi történik akkor, ha a szociális háló nem képes gondoskodni a mentális sérültekről. Pedig Arthur kérte, hogy segítsenek neki. De nem tudtak. Bármennyire is fájó kimondani, de a társadalom neveli ki magából az őrülteket. Talán csak több figyelmet és megértést várt volna. Talán.
És megállítható lett volna Joker megszületése. Ha meg kellene fogalmazni, hogy mi az a momentum, amely elindította Arthurt a Jokerséghez vezető úton, akkor az a közöny, amely az emberekből áradt felé. Egy filmben az a hiteles és szerethető karakter, akivel együttérez a néző. Átérzi az indítékait. És Joker ilyen. Bármennyire is gonosz, látjuk azt, hogy mitől, kitől lett ilyen. És ez félelmetes.
Vágj vidám arcot! Ezzel vette fel a harcot Arthur már Jokerként az őt kivető társadalommal. Joker hamar követőkre talált, ugyanis az elnyomás alól sokan akartak szabadulni. Persze az erőszak nem old meg semmit. De innen már nem volt visszaút. Hova vezet, ha nem figyelünk egymásra? A nevetés mögé el lehet bújni. De meg kell látni mögötte az embert. A nevetés, és ami mögötte van, nem biztos, hogy egy tőről fakad.
További információk a filmről, a hivatalos facebook oldalon ITT
Kép: rottentomatoes
Szerző: Karóczkai-Müllner Helga