Mozgóképpel néha jó egy kicsit elborzadni

Mozgóképpel sok minden közvetíthető. A félelem és a szörnyűségek is. Ha borzongani szeretnénk, bőven találunk olyan igényes alkotásokat, amelyek mindezt megadják. Brutális filmes ajánlónk második része következik... Néha jó egy kicsit elborzadni, ilyenkor nézhetünk brutális filmeket című írásunk második része olvasható:

Mozgóképpel sok minden közvetíthető. Brutális filmeket bárki nézhet. Nem kell ehhez a való életben keménynek, vagy akár érzéketlennek lennie. Ettől még lehet valaki elég jó anya, feleség, beosztott, főnök. Az ijesztő, félelmetes filmek bármennyire hihetetlen, még segíthetnek is. Mert néha jó egy kicsit elborzadni. Ezek is mi vagyunk. Nem minden csak rózsaszín, s az életben sem mindig csak nevetünk.

Brutális filmes ajánlónk első részét ITT érheti el. Most a lista második része következik, amelyben még keményebb alkotásokat mutatunk be. A maga nemében egytől egyig igényes filmek ezek, ami nem jelenti azt, hogy nem folyik a vér, vagy nem látunk szörnyűségeket.

Szívek királynője (2019)

Ha ki kellene emelni, hogy kik azok, akiknél rendszeresen felbukkanó téma bármilyen szörnyűség bemutatása, azok az Észak-európaiak, legfőképpen a dánok. A Szívek királynője bár már ismerős témát dolgoz fel, amely nem más, mint a fiatalok elleni szexuális visszaélés. Mégis máshogy nyúl a témához: megrázóbb aspektusból mutatja be, mint eddig bárki.

A történet tényleg ismerős: az idősebb fél – itt történetesen egy nő – szexuális viszonyba kerül egy kiskorúval. Vágyai csillapítására használja. Kihasználva ezzel a helyzeti előnyét, hogy ő a felnőtt, akire rábíztak egy gyereket, aki bízik benne és szereti. A fiú pedig hiába lassacskán nagykorú, még gyerek.  Ez kegyetlenség.

Itt a következményeket is láthatjuk, amely gyomorforgató, egyszerűen elképzelhetetlen. A film végén nem jön el a megváltás. Mi nézők pedig ökölbe szorított kézzel csak azt tudjuk mormogni a fogaink között, hogy miért, miért, miért? Nincs megbocsátás. Hányan mennek tönkre egyetlen ember hibás döntése miatt?

A boszorkány (2015)

A boszorkány egy klasszikus gonosz karakter. Már-már mesebeli antihős, akiben valóságában éppen annyian hisznek, mint ahányan nem. Robert Eggers filmje pedig éppen attól jó, hogy kétségünk támad a boszorkány létezését illetően. S nem azért mert megmutatja a rémet minden egyes képkockán. Éppen ellenkezőleg: csak érezteti a jelenlétét. De azt rendkívül hitelesen teszi.

Igaz látjuk is néhány pillanatra a gonoszt, de az is olyan valóságos. Nem a megszokott boszorkány karakter. Sokkal ijesztőbb, ami azzal az ötgyerekes családdal történik, akiket a történet szerint valamiért száműztek a közösségből, és emiatt egy kietlen, erdőszéli házba költöznek. Időben a középkorban járunk. A borzalmakat az indítja be, hogy rejtélyes körülmények között eltűnik a legfiatalabb gyermek.

Majd tönkre megy a termés. Egyre rejtélyesebb dolgok történnek. A külvilágtól elmenekült család megtébolyodik az egyre fokozódó borzalmaktól. És közben a család egysége is megbomlik, egyre nagyobb a feszültség. A gonosz beköltözik a falak közé és a lelkekbe. Vajon mi ennek az oka? Egy biztos: ezután a film után mindenki menekül, ha meglát egy fekete kecskét. Magyar nyelvű előzetes ITT érhető el. 

Megan eltűnt (2011)

Megan és Amy jó barátnők. Tinédzserek. De míg Megan bulizós, közkedvelt figura, addig Amy visszahúzódó, inkább otthon ülne. A történetben jelentőséggel bír a videókamera és az internet is. Amy a születésnapjára kapott kamerával túl sok információt oszt meg magáról. Megan pedig az interneten egy olyan névtelen, arctalan férfibe botlik, akibe nem kellett volna.

Minden megváltozik, amikor Megan találkozik ezzel a férfivel, majd eltűnik. Ez a film nem egy lányregény. Amyvel és a kamerájával együtt keressük Megant, de Amy beleesik ugyanannak a férfinek a csapdájába, mint a barátnője. A rendkívül valóságosnak ható kézikamerás felvételek még inkább megrázóbbá teszik a látottakat.

Ez a film rendkívül megterhelő. Olyan, mint egy jó nagy pofon. A Keresés brutális verziója. Felkavaró, különösen a monumentális zárójelenet. De még így is befogadható módon adagolja az ijesztgetést. S legalább nyomatékosan felhívja arra a figyelmet, hogy az internet rendkívül veszélyes terep.

Babadook (2014)

Azok a rémek a legijesztőbbek, akiket nem látunk. Legfeljebb érzékelünk. A Babadook ijesztgetni akar. És milyen jól csinálja. Pedig elég sablonos. Sötét, fekete, kalapos alak. Úgy közlekedik, mint egy árny. És olykor mélyről jövő hangon azt hörgi, hogy ba ba dook. Ettől nem ijednek meg azok a nézők, akik a félelmet, a rettegést keresik. Pedig jól tennék. De ki ez a lény?

Amelia (Essie Davis) egyedül marad a kisfiával. A férje a szülés napján halt meg, amikor őt vitte kórházba. Az egész filmen érződik a veszteség. És minden szürke, komor. Még a szereplők arca is, és azok a mesekönyvek is, amelyeket Amelia felolvas a hétéves fiának. Babadook tulajdonképpen egy ilyen sötét mesekönyv figurája, amelyre véletlenül bukkan a kis család.

A kisfiú retteg a könyvtől, de mégis csak ezt akarja hallani. Majd Babadook életre kel. És egyre nagyobb lesz a hatalma. Babadook állandóan kopogtat, be akar menni a házba. Ha nem engedsz be, nem nézel velem szembe, egyre erősebb leszek – hörgi Babadook. Vajon a szörny eltűnik valaha is? Ez a film kamaradarab. Egy megfáradt, gyászoló anya monológja. Egyszerre megrázó és ijesztő.

Örökség (2018)

Egyszer Ari Aster neve is fogalom lesz. Valószínűleg úgy emlegetik majd, hogy a  nem szokványos filmek mestere. Legújabb filmjét, a Fehér éjszakákat is kedveltük különös feldolgozási módja miatt. Megdöbbenti és letaglózza a nézőket. Korábbi filmje az Örökség nem hagyományos horror. Itt nem bukkan fel egyetlen ijesztő rém sem, de az alaphangulatot megadja, hogy a borzalmak egy családban történnek.

A család a kulcsa mindennek. Ha valami történik egy családban, azt nehéz kikerülni. Mert a családtagokat mindig összeköti valami, még ha valamelyikük meghal, akkor is. A Graham családban a nagymamát gyászolják. Aki hátrahagyta a lányát, annak férjét és két gyereküket. Mindenki egy picit fura, az összetartás és a megértés nem jellemző rájuk.

A családtagjait nem választhatja meg az ember. És hogy ez milyen lényeges kijelentés az Örökség tekintetében, az a stáblista után esik csak le. A családtagjainktól olyan dolgokat is örökölhetünk, amelyekre rémálmainkban sem szeretnénk gondolni. És ha ezzel mégis szembe kell néznünk, az brutális és meghökkentő is lehet.

Sziklák szeme (2006)

Ez a film klasszikus horror, amelyben megjelenik a feszültség, a félelem, rémisztő és könyörtelen gonoszok. De van itt üldözés, mészárlás, brutális erőszak. És rengeteg vér. És egy család, akik rosszkor voltak rossz helyen. A véletlennek köszönhetik, hogy áldozatokká váltak. Ők ugyanis csak nyaralni indultak. Lakókocsival, a sivatagon át. Mert úgy izgalmasabb. Hát az lett.

Már a főcím alatt magyarázatot kapunk a film rémeinek kilétére. Az amerikai kormány atomkísérletei miatt a sivatagban élő bányászkolóniák vérszomjas, emberevő mutánsokká váltak.  Nem akarnak mást, mint megbosszulni azt, amit velük tettek, és ezért a feléjük – nem véletlenül kanyarodó – turistákat megtámadják. És  – ezen nem lehet szépíteni – elfogyasztják.

Valóban brutális jeleneteket láthatunk, amely rengeteg áldozattal jár. Az öldöklés mégsem öncélú. Az embert az teszi emberré, hogy érzései vannak. Ebben a filmben sem maradhat viszonzatlan a támadás. A bosszú célja pedig nem más, mint a család megóvása. A mutánskézre került kisbaba visszaszerzéséért indult hajszában vajon ki győz? És vajon el lehet végezni minden gonosszal?

Mártírok (2008)

Kevés felkavaróbb film létezik a Mártíroknál. Az a tény, hogy ez a film véres és brutális, nem szemlélteti eléggé, hogy mit is látunk majd. Talán fel sem bírjuk fogni. Lucie kislánykorában embertelen körülmények között raboskodott. Azt sem tudta, mit akarnak tőle. Végül megszökött, de a véres bosszú nem maradhat el, amely mögött érződik valami elementáris erő.

A vér és brutalitás itt sem öncélú, felfogható metaforaként. A fájdalmat és a szenvedést szimbolizálja. Nyomatékosít. Mindennek köze van mindenhez. Ahogyan a külső bántalmazás felfoghatatlan, úgy a belső démonok éppen olyan erősek. A film folyamatos bizonytalanságban tart, soha nem tudhatjuk, hogy mi lesz a következő lépés. Többször fordul a kocka, ezzel is fenntartva a feszültséget.

A filmben elhangzik, hogy a mártír különleges. Túléli a szenvedést. Túléli a gonoszságot.  És ezen kijelentésnek megfelelve a Mártírok valóban különleges film. Egyfajta kísérletnek vagyunk a részesei, amely a szereplőket és bennünket, a nézőket is érint. Vajon mennyi szenvedést bír ki az ember teste és lelke? Vajon a néző mennyit bír a brutális erőszakból elviselni?

A vérengzés után a végkifejlet több, mint elgondolkodtató. Hogy mi lesz a vége, azt nem tudjuk és még csak nem is sejthetjük. Ha szeretnénk egy kicsit elborzadni, nézhetünk brutális filmeket. Bőven lehet miből válogatni.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Pixabay