Jó estét!

Nevelés kérdése

Rohanunk. Folyton. Miközben folyamatosan le van terhelve az agyunk. Így előfordulhat, fel sem fogjuk, tulajdonképpen köszönnünk illenék annak, aki szembejön velünk az utcán, hiszen ismerjük egymást. Alsó szomszéd, eladó a sarki boltban, portás a gyerek iskolájában, villanyóra leolvasó vagy éppen a kulcsmásolóban dolgozik. Van ilyen. Na bumm. Remélhetőleg, látszódott rajtunk, hogy teljesen máshol járunk. A gyerekeknél is lehet jó indok, ha szülőként elnézést kérünk, hogy a hároméves éppen dacos, vagy nemrég ébredt. De az is lehetséges, hogy már nem divat köszönni? Már az a teljesen normális, hogy nagymamaként megyünk az unokáért az iskolába, és egy osztálytársa sem köszön nekünk belépéskor: Csókolom. Vagy Jó napot kívánok, mert már nem óvodáskorúak. Vagy valamit. Nevelés kérdése lenne, vagy átalakult a világ, ma már luxus az egymásra figyelés? Vagy talán újra meg kellene tanulnunk köszönni? Ezen ne múljék, tanuljunk meg újra köszönni: Jó reggelt, jó napot, jó estét!

Szerző: Polgár Ágnes