Karrier: Mi álljon a névjegykártyádon öt év múlva?

A megélhetéshez dolgozni szükséges. Pályafutásunk ehhez alakulhat véletlenszerűen vagy irányíthatjuk mi magunk. Ha keresnénk az utunkat és váltanánk, de nem tudjuk merre induljunk, kérhetünk segítséget. Kitől és hogyan? Riportunkban Szemán Zoltán karrier coach-hoz fordultunk.

Stílusosan, az év végi értékelések, és a jövő tervezések hangulatához igazodva, november végén találkoztunk a karrier coach Szemán Zoltánnal, hogy megtudjuk, mit is nyerhetünk a szakértelmével. Mint később kiderül, ez az időszak számára szó szerint az újrakezdést jelenti, hiszen két éve 2017. december 1–én kezdett el főállásban egyéni vállalkozóként dolgozni, feladva addigi munkahelyét – egy HR tanácsadó cégnél volt munkaerő-közvetítési üzletágvezető.

Váltani sosem késő

A visszafogott hangulatú, belvárosi irodában a belépőnek azonnal szembetűnik egy oda nem illő berendezési tárgy: egy képkeret, benne hajókötél csomózási megoldásokkal. Hamar kiderül, nagyon is odapasszol. Zoltán nemrég tette le a hajóvezetési vizsgát, amivel hitelesen hirdeti, negyvenévesen sincs késő tanulni, új irányt adni az életünknek, legyen szó hobbiról vagy éppen hivatásról.

Hihetőségében nem kételkedünk, a korábban vele készült interjúnkból is már kiderül (itt érhető el), hogy Szemán Zoltán valóban tudja mit csinál, karrier, álláskeresés, pozíció betöltés vagy éppen fejvadászati kérdésekben nem lehet zavarba hozni őt.

– Az elmúlt ötven évben mintegy 500 ember fordult hozzám karrier tanácsadásért – árulja el. Járt nála tanácsért szinte minden iparágból ügyfél, beszélgetett többek között könyvelővel, asszisztenssel, marketing munkatárssal, de tért be hozzá gyárigazgató, key account manager, IT-fejlesztő, termelési vezető, projekt menedzser, titkárnő és még HR-es is. Volt olyan szakmabeli is, aki egy önéletrajzírással kapcsolatban megjelent cikke után megkérte hadd használja munkája során a tőle kapott önéletrajz alapot.

Hogy van?

Az önéletrajz kérdését, mi sem kerülhetjük el, köztudott, hogy ez az első, amit a pályázóról lát a HR-es, vagy legalábbis az, akinél az első rostán át kell esni jelentkezéskor. De ne szaladjunk ennyire előre, még térjünk vissza arra a pontra, ahol beléptünk a karrier coach irodájába! Ugyanis Zoltán a hozzá jelentkezőtől, elsőként minden esetben afelől érdeklődik, hogy érzi magát?

– A kérdés általában már önmagában meglepi az embereket, de még inkább az, hogy komolyan érdekel a válaszuk. Márpedig a bizalom kialakításához elengedhetetlen, hogy megnyíljanak felém, hogy ki tudjam deríteni, valójában mi lenne a legjobb megoldás a számukra, mivel lennének elégedettek a találkozónk után – mesél a mindent eldöntő első percről Zoltán. Majd még hozzáteszi: − Az embereknek mintegy a nyolcvan százaléka nem érzi jól magát a munkahelyén.

Megdöbbentő adat, az okáról korábban már beszélgettünk a vele készült interjúban. Abból kiderült, hogy ő maga bizony szállodai recepciósként kezdte a karrierjét, amiben ugyan már volt egyfajta tudatosság, de hogy mi az ő valódi hivatása, az csak jóval később derült ki önmaga számára is.

– Nem baj az, hogy sodródunk. A legtöbben így vagyunk vele. Nehéz még gyerekként eldönteni merre vigyen az utunk, időre lehet szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, mi az a szakma, ami valóban érdekel bennünket – árulja el. A Zoltánhoz fordulók között többen is vannak, akik szimplán új munkát szeretnének találni azért, mert nem találják a helyüket a jelenlegi munkahelyükön. Majd menet közben derül ki, hogy valójában nem is erről van szó, hanem teljesen mással szeretnének foglalkozni, valami olyannal, amiről eddig csak álmodni mertek.

Mi álljon a névjegykártyádon öt év múlva

− Kérdezzük meg magunktól, mi legyen öt év múlva a névjegykártyánkra írva. Ha erre tudunk most válaszolni, akkor az utat is könnyebb megtalálnunk a céljainkhoz.

– Volt egy hölgy, aki azért keresett meg, hogy segítsek neki egy másik asszisztensi munkahelyet keresni. Ám a folyamat közben kiderült, hogy az álma egy saját cukrászat lenne. Átbeszéltük, hogy a cél eléréséhez mik lennének a lépések, mit kellene tanulnia, hol kellene dolgoznia. Ezeket megfogadva egy hónappal később azzal hívott fel, hogy egy hotel cukrászatában helyezkedett el asszisztensként, ami mellett beiratkozott egy OKJ-s cukrászképzőbe és nagyon jól érzi magát. Megköszönve a segítségemet megígérte, hogy én leszek az egyik, akit meghív a saját üzletének megnyitójára – mutat be egy esetet Zoltán.

Írjunk „esszét”!

Persze, ahhoz hogy eddig eljusson Zoltán, valóban az kell, hogy megismerje az ügyfelét. Ehhez az első találkozáson azt kéri tőle, hogy a következő alkalomra írjon egy 6-8-10 oldalas „tanulmányt” eddigi karrierjéről.

− Milyen cégeknél milyen pozíciót töltött be, mi volt a napi rutinja, milyen feladatokat látott el, mutassa be a projekteket, melyekben részt vett, és ami a legfontosabb: mindezekben milyen eredményeket ért el – sorolja a karrier coach.

A másik kérés pedig az, hogy írjon egy oldat arról, hogy mi lenne számára az ideális munkakör. Pontosan milyen cégnél, milyen szintű pozícióban, milyen feladatokat szeretne végezni. Lokáció szempontjából hol legyen a leendő munkáltató, milyen legyen a cégkultúra, milyen szakmai fejlődési- és karrier-lehetőséget nyújtsanak számára, illetve milyen vezetővel, csapatban lenne jó dolgozni.

Első hallásra az ügyfelek nagy részének felszalad a szemöldöke a homlokára, és meglepődve kérdezi, hogy mindezt miért? Mert Zoltán tapasztalata szerint, egy állásinterjúra 3 dologból kell felkészülnünk. Először is önmagunkból. Magunkkal legyünk tisztában. Ha visszatekintünk arra, honnan indultunk, milyen munkát végeztünk eddig, akkor kiderül, mennyi mindenre vagyunk képesek, ami önismerethez vezet, önbizalmat nyújt.

Másodszor, az adott pozícióról kell mindent tudnunk, amire jelentkeztünk. Az már fél siker, ha hozzá tudjuk tenni az eddigi tapasztalatainkat. Harmadszor, tudnunk kell válaszolni arra a kérdésre, hogy az eddigi karrierünk és a most megpályázott pozíció hogyan passzol össze?

 – Hiszen elkerülhetetlen lesz az állásinterjún a kérdés: Miért önt válaszuk, illetve önnek miért ez a pozíció lenne a következő lépés a szakmai pályafutásában? – emel ki egy fontos interjúkérdést Zoltán.

A mindent eldöntő curriculum vitae  

A következő találkozón már sorra kerül az önéletrajz kérdése is, aminek szintén alapját képezi az előzőleg megírt összegzés. A kérdésre, amire a leginkább kíváncsiak vagyunk, hogy milyen az igazán jó CV, arra is választ kapunk.

– Alapjában véve mindenki rendelkezik egy kész önéletrajzzal. Ám ha nincs, vagy nem a legjobb, ami van, akkor tudok alappal szolgálni. Átbeszéljük tartalmi és szerkezeti szempontból milyennek kellene lennie, de a designt már mindenki magának teszi hozzá a saját ízlése, stílusa alapján – vezet a megoldás felé.

Egy jó önéletrajz pontosan igazodik a megpályázott pozícióhoz, azaz minden álláspályázatra rászabjuk az önéletrajzunkat.

– Ez alatt azt értem, hogy a hirdetésben felsorolt feladatok köszönjenek vissza az önéletrajzban, legyen egyértelmű, hogy releváns tapasztalattal rendelkezünk – hangsúlyozza. A gyakorlat mellett a végzettség és a képzettség is nagyon fontos lehet, legyen az felsőfokú iskola, vagy egy szakirányú tanfolyam. Ezek féltüntetése egyrészt a naprakész tudás meglétét, másrészt a folyamatos tanulást mutatja, mindenképpen jó megítélés alá helyez bennünket – javasolja.

A kulcsot adja a zárhoz

Ha összegezni kellene, hogy Szemán Zoltán pontosan mit tesz ahhoz, hogy a karrierünket a megfelelő mederbe juttassuk, akkor egyszerűen úgy fogalmazhatunk: kulcsot ad a kezünkbe a zárhoz. Merthogy az egyes tanácsadási időpontok között valójában a hozzáfordulónak kell agilisnek lennie.

– Az említett összegzés alapján átbeszéljük a lehetőségeket. Amennyiben valóban a munkahely-váltás a megoldás, akkor leszűkítjük a kört a megpályázható pozíciókra. Olyan naprakész listákat adok át – munkaerő-közvetítők, fejvadászok, állásportálok – ahol elkezdheti az álláskeresést.

Ez már az ő feladata, de természetesen segítek abban, hogyan tudja elkerülni azt, hogy elküldött önéletrajzaira ne kapjon visszajelzést, hogyan tudja sikeresen menedzselni pályázatait. Átbeszéljük, milyen legyen a motivációs levele, hogyan keressen munkát az ismerősi körében, illetve a közösségi oldalakon, például a Facebookon vagy a Linkedinen.

Ugyanakkor, ami a legfontosabb, hogy az első állásinterjú előtt, az adott pozícióra én magam is leinterjúzom, hogy felkészítsem arra, milyen típusú kérdésekkel találkozhat majd – bátorít.

Rámutat arra is, hogy a megoldás olykor nem a munkahely-váltásban, hanem abban van, hogy a munkavállaló jól tudja a saját érdekeit képviselni jelenlegi helyén. Miután Zoltán naprakész munkapiaci ismeretekkel rendelkezik, számos kérdésben segíthet utat mutatni.

Példának tekinti azt az esetet, amikor az egyik ügyfele végül nem új munkahelyet keresett, hanem maradt a régiben, mert Zoltán megtanította a férfit arra, hogyan kommunikáljon úgy, hogy szakmai tudását a főnöke ne csak elfogadja, hanem értékelje is: – Volt olyan év végi megkeresésem is, ami arra vonatkozott, hogy felkészítést adjak fizetésemelést kérő tárgyalásra. A felkészültségével ügyfelem meglepte a főnökét, és egy sikeres egyeztetés után meg tudtak állapodni a jövő évi juttatási csomagjáról.

Cél a win-win helyzet

A karrier coach hangsúlyozza, hogy minden munkapiaci tárgyaláson a win-win helyzetre kell törekedni. Elárulja, hogy a munkaadóknak éppúgy kiszolgáltatott helyzet új kollégát fogadniuk, mint ahogy az állást keresőnek új munkahelyen kezdeniük.

– Amikor próba-interjúztatok valakit, akkor arra is felkészítem, hogy ki tudjon állni az elképzelései, érdekei mellett. Bízzon önmagában, merjen kérdezni, hogy ne az első napokban derüljenek ki számára olyan fontos részletek, ami befolyásolja, hogy egyáltalán elvállalja a munkát. Ilyen lehet a juttatási csomag, a munkaidő, dolgozhat-e home office-ban, pontosan milyen feladatai lesznek, meddig tart majd a felelősségköre, és mi alapján értékelik a munkáját – mutat rá az álláskeresők bátortalanságára.

Zoltán azt is pontosan jól látja, hogy mindkét oldalon bőven van mit veszteni egy rossz kiválasztással. A munkáltatónak sem jó, ha a próbaidő leteltével kell újra munkaerőt keresnie, kiválasztania és betanítania. Ismer olyan szituációt is, ahol a Svájcban élő tulajdonos inkább hamarabb ideutazott, hogy a magyar asszisztensének a béralku során megadja a magasabb munkabért, minthogy új szakembert kelljen keresnie.

– Az elmúlt néhány évben csaknem hat hónapra rövidült a munkakereséssel töltött átlagos idő, ami a segítségemmel mindösszesen 3-4 hónapra csökkenhet. A legtöbben nem bíznak önmagukban, így ez idő alatt az egyik legfontosabb feladatom, hogy megmutassam mennyivel többet érnek a munkaerőpiacon, mint amit saját magukról gondolnak. Segítek megerősíteni a meglévő pozíciójukat jobb feltételek mellett, új munkahelyet találni, vagy váltani, ha úgy szükséges. Én általában többet látok az emberekben, mint ők saját magukban, amit igyekszem a folyamat végére kihozni belőlük.

Mindezt a hivatásért önmagáért teszem, hiszen a célom az a telefonhívás, amiben az ügyfelem örömmel újságolja, hogy megkapta az áhított állást, vagy sikerült megállapodnia főnökével. Az, hogy ezért én óradíjat kapok, az csak plusz – összegzi Zoltán.