Válni, viszonylag egyszerűen

Te jobbra, én balra, de tényleg!

Ha a válást követően összeköt még bennünket gyermek, üzleti érdek, idős rokon, miegyéb, akkor is meg kell tanulnunk külön létezni. Egészen pontosan először meg kell értenünk, hogy nem megy egyik napról a másikra külön elszakadni. Egyikünknek ez mehet nehezebben, a másikunknak lehet könnyebben sikerül. Vagy látszólag tűnik könnyebbnek.
Akkor is, ha felettébb mérgesek, elkeseredettek vagyunk, ha nagyon nem szép érzelmeink vannak a másik iránt, akkor is „normális” hogy akivel eddig éltünk, akivel eddig megosztottuk a mindennapjainkat, az otthonunkat, akivel valamikor holtodiglan terveztünk, arra a válás alatt és után is még kíváncsiak maradunk, és nehezen szakadunk el valójában tőle. Egy ideig. Nem csak rá maradunk kíváncsiak, arra, hogy megy a sora, mi van vele, hogyan boldogul, hanem akár a véleményére, a tapasztalatára, a meglátásaira. Miért? Mert eddig is vele osztottuk meg kisebb-nagyobb életünkben felmerülő kérdéseinket, problémáinkat, örömünket, bánatunkat. És a válással hirtelen űr, hiányérzet keletkezik.

Még akkor is, ha új partnerünk van. Aki valószínűleg még nem ismer bennünket annyira, és lehetséges, hogy az ő merőben új meglátása még ha megnyerő is számunkra, mégiscsak szokatlannak tűnik nekünk elsőre. Akaratlanul keressük a jól megszokott helyzeteket.

Ha ezzel tisztában vagyunk, hogy miért léphet fel bennünk hiányérzet, talán kevésbé keseredünk el, és indítunk el magunkban (és másban) lavinát azzal, ha felmerülő kérdésekre (még mindig) a volt házastársunktól várunk választ. Ha tisztában vagyunk azzal ez is az oka lehet a hiányérzetünknek. Annak az állapotnak, hogy olyan üresnek érezzük magunkat. Ha nem ijedünk meg tőle, hogy mire fel ez a „ragaszkodás”, és tudatosan keresünk magunknak új dolgokat, amivel betölthetjük a légüres teret.

Fontos, hogy ehhez mihamarabb lefektessük az új kommunikációnk szabályait, világosan és érthetően mindketttőnk számára elfogadhatóan. Ha van közös nevező, mint a gyerek, akkor ez eleve elkerülhetetlen.

Ellenőrzés nélkül

Nehéz megemészteni, de az élet megy tovább, és bizony ez olyan utakat is jelenthet, amibe mások is bekapcsolódhatnak. Persze könnyebb annak, aki előbb talál magának új partnert (már ha akar), mint annak, aki egyedül marad. A legtöbben rosszul érzik magukat attól, ha a volt házastársuk hamar és látszólag könnyen továbblép és összejön valakivel. Ezt egyfajta minősítésként élik meg az egyedül maradt felek, mintha ők kevésbé lennének értékesek a „húspiacon” mint a volt házastársuk.

A volt házastársunk új partnere érdeklődésünkre adhat okot, ami szintén egy természetes folyamata az elválásnak. Látni és meggyőződni arról, hogy a volt házastársunk a mi szemszögünkből jól vagy rosszul döntött, segíthet nekünk a lezárásban. Már amennyiben igyekszünk elfogadni az új helyzetet, ami nem mindig könnyű.

Ami viszont fontos, hogy ne akarjuk ellenőrizni a kapcsolatukat. Eleve ne akarjuk a volt házastársunk lépéseit követni. Ehhez jól tesszük, ha a közösségi oldalakon kikövetjük a másik felet, hogy lehetőleg ne első kézből kapjunk ajánlást arra, hogy megnézzük a másik adatlapját, frissítéseit, az új posztokat, fotókat, megosztásokat, megélt vagy tervezett programokat. Amit nem tudunk, az nem fáj alapon inkább ne kutassunk a másik után. Amit akar, valószínűleg úgyis megoszt velünk, olyat, ami ránk is tartozik.

Olykor elkerülhetetlenek a találkozások, ha a fentebb emlíett kapcsoldódási pontok, leggyakrabban a gyerekek, még kötnek a volt házastársunkhoz, aki már egyre gyakrabban nem egyedül jelenik meg, hanem az új partnerével. Amennyiben ezek a találkozások elkerülhetetlenek, de bántanak bennünket, mielőtt még nem tudjuk min húzzuk fel magunkat, vagy mitől leszünk szomorúak, jobb, ha tisztázzuk magunkban és a volt házastársunkkal is, hogy ezek a találkozások nem jó érzéssel töltenek el bennünket. Ha nem támadunk, hanem őszinték vagyunk, talán csökkenthetőek ezek a közös találkozások és elkerülhetőek az esedleges konfliktusok, amik pont abból pattannak ki, hogy még mindig nem dolgoztuk fel a történteket.

Tiszta lappal?

El kell fogadnunk, hogy vannak, akiknek válás után rendkívül nehéz egyedül maradni, hajlamosak is lehetnek gyorsan új kapcsolatokba lépni. Ami kívülről tekintve mondható elhamarkodottnak, pótcselekvésnek. Ugyanakkor egy gyorsan megkezdett új kapcsolat is lehet tartós, de ezt nagymértékben megterhelheti a korábbi házasság, amely már ugyan befejeződött, de maradtak megválaszolatlan kérdései, kezeletlen helyzetei. Mindkét fél részére. Mert az, hogy valaki gyorsan új kapcsolatba kezd, nem jelenti még azt, hogy fel is készült rá.

A válás mindenkiben mély nyomot hagy. Nem reális azt feltételezni, hogy a válás utáni következő kapcsolatot teljesen tiszta lappal kezdhetjük majd, de törekedni kell rá. Azért, mert elvált lett valaki, attól még nem lesz örök vesztes, nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetősége egy új, jó kapcsolatra. De van! Csak tudomásul kell vennie, hogy a két kapcsolatnak nincs ugyan köze egymáshoz, de míg nem dolgozta fel az előzőt, addig nehezebben tud igazán újba kezdeni.

Az érzelem, az érzelem

A válás után olyan érzelmi örvénybe keveredhetünk, mint annak előtte nem biztos, hogy valaha megéltünk, még a viták, veszekedések hevében sem. Nagyon sokrétű és nagyon mély érzelmeket élnek át a felek: a haragtól a csalódásig a szégyentől a szomorúságig, a kilátástalanságtól a kudarcérzetig. A megkönnyebbüléstől a megakadásig. A különféle érzelmi állapotok többször ingadozhatnak, nemcsak az első napokban, hanem akár hetek, hónapok múlva is. Indulhat egy nap jól, és sülhet el mégis rosszul, egy emlékképtől, egy újként felmerülő, de a múltba visszanyúló problémától. Egyetlen impulzus hatalmas érzelmi vihart válthat ki. Amiket meg kell élni. Nem szabad elnyomni, feltartóztatni, semmibe venni, a negatív érzelmeket sem.

Szembe kell nézzünk a problémával, kezelnünk kell azokat, és elfogadnunk az összes érzelmünket. Az érzelmeink megélésének meghatározó szerepe van a jövőnkre nézve. Beleértve az új kapcsolatunkat is.

Ha ez az érzelmi ingadozás hosszú hónapok után sem oldódik, nincs megkönnyebbülés, nincs elfogadás, nem tudjuk feldolgozni a történteket, továbbra is sajgó fájdalmat érzünk, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Akár mind a két szereplőnek együtt, ha úgy szükséges.

Kép: Unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkolja. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan kifejezheti, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményét!