Püspökfalattól a libafuttatásig
Márton-napján illik libát enni. Nem csak azért, mert finom az újborhoz. A Márton-napi népszokások a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, az advent közeledtéhez kötődnek, illetve ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Püspökfalat
A középkor egyik legnépszerűbb szentje Márton, aki a koldusok és katonák védőszentje volt. Már tizenkét éves korában megérintette a hit, tudta hogy életét Istennek és az emberek megsegítésének kell szentelnie. Cselekedeteit látva püspökké akarták választani, ám ő elrejtőzött egy libaólban, nehogy megtalálják. A libák viszont hangos gágogásukkal elárulták hollétét, így végül nem menekülhetett a püspöki tisztségtől – tartja az egyik legenda.
Egy másik megközelítés szerint, a paraszti életben, Márton-napkor ünnepelték az emberek az őszi munkálatok befejeztét. Az urak ilyenkor fizették ki cselédeiket, akik bérük mellé felhizlalt libát is kaptak, amit szokásaik szerint elkészítettek, mellé pedig az adott évi szüretből származó újbort fogyasztották.
A Márton napi ételek jellemzően libafogások, így például gyöngyöző libaleves, libamáj zsírjában, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, egészben töltött libasült, libahúsos szendvics, töltött libanyak és egyéb finomság.
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldtek a helyi papnak is kóstolót a családok, innen ered a püspökfalat kifejezés.
Böjt előtt
A hiedelmek szerint ezen a napon nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Így viszont maradt idő a nagy főzésre, az evésre. Rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Már csak azért is, mert Márton napja a karácsony előtti negyvennapos böjt előtt, az utolsó ünnepnap.
Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.
A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen megért újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több pohár borral egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
Márton-napi szokások
Hazánkban, főleg a német, sváb nyelvterületű településeken szokás, hogy iskolás gyerekek az osztállyal, pedagógusokkal, és a kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. A gyerekek eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. Kézműves foglalkozásokon például lámpásokat készítenek, lúdláb láncot, fülbevalót fűznek, libanyomdásznak, zoknilibát készíthetnek a kicsik és a nagyobbak. Libalabirintus, lúdtalpas ügyességi játékok, libavadászat, libafuttatás, néptánc, mesemondás, búcsú, vásár, szórakoztatja a látogatókat. Az ünnepség a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba formájú sütemény és újbor koccintással végződik.
Kép: www.promenad.hu
arról 
