5 jó tulajdonság a munkahelyi elismerésért

Ha végre álmaink munkahelyén vagyunk, mert végre azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk és amihez valóban értünk, akkor is elkerülhetetlenek a kollégák közti súrlódások. Ám, ha résen maradunk, nem engedjük magunknak, hogy célt tévesszünk, akkor az áhított elismerést is megkaphatjuk.

1. Szorgalom

A meglévő szakmai tudás elengedhetetlen, de tény, hogy a hiányosság pótolható, minden tanulható. Szorgalmasnak kell lennünk, tanulnunk és fejlesztenünk kell folyamatosan önmagunkat, hogy naprakész tudással rendelkezzünk. Ha a főnök, a munkatárs látja az igyekezetet az mindenképpen jó pont. Ha ehhez szükségünk van segítségre, akkor kérjük azt, már csak azért is, hogy a szakmai fejlődésünk ne a saját szabadidőnkből vegyen el, és mások tudják és értékelhessék akár az igényünket.

A szorgalomnak a munkavégzésben is elengedhetetlen jelentősége van. A lusta munkaerő nemcsak önmagával szúr ki, hiszen nem halad és így a szükségessége megkérdőjelezhető, hanem a többi munkatárssal is. Ha rendszeresen miatta rakódik más vállára több feladat, felelősség akkor bizony rontja a saját renoméját. Idővel elfelejtheti a közös ebédeket, a munka utáni leeresztő partikat, a segítség nyújtást, ha szüksége lenne rá, kieshet a pikszisből akár úgy is, hogy kihagyják a több elismeréssel és/vagy fizetéssel járó feladatokból, és nem lesz véd szövetsége a felettesekkel szemben sem.

2. Találékonyság

Nem mindenki kreatív. Ha ezt tudjuk magunkról, akkor igyekezzünk mindig jól tájékozódni az újdonságokról, figyeljük a szakmai fórumokat, melyekből ötleteket meríthetünk. Néha elég már az is, ha simán csak nem maradunk tétlenek és üres járatban egyszerűen megkérdezzük mi mást végezhetünk, miben segíthetünk. Egy-két ilyen alkalom után jobban átlátjuk a szokásokat és könnyebben be tudunk kapcsolódni mindenféle munkába. Vagy nézzünk körül és ha mást nem tudunk hirtelen tenni, akkor tegyünk rendet körülöttünk, mosogassuk el a piszkos poharakat az irodai konyhában, főzzünk friss kávét, vagy töltsük fel a cukortartót, a fénymásológépet papírral. A férfiak ezt éppúgy megtehetik, mint a nők. És az sem hátrány, ha csendben egy tapasztaltabb munkatárs mellé ülünk és figyelünk.

3. Feladatok

Összesíteni már a nap elején a feladatainkat eleve jó kezdés. A cselekvési lista összeírásával  felállíthatunk egy fontossági sorrendet, ami segít eligazodni abban, mi az, ami halaszthatatlan. S ahogy már az általános iskolában a tanulószobán elsajátíthattuk, hogy a lecke mellé írjuk azt is, annak megoldása vajon mennyi időt igényelhet,  éppúgy megtehetjük most is ezt. Így a prioritás és az idő tényező ismeretében előre tudjuk jelezni, hogy mikorra készülünk el, illetve azt is, hogy szükségünk van e az optimális idő eléréséhez, vagy eleve a munka kivitelezéséhez plusz segítségre mástól. Sose legyünk rest ezt mindennap elején összeírni. Ahogy a nap végén sem, leellenőrizni a kipipált feladatok számát. Majd ezeket összegyűjtve, időnként átnézni, hogy a saját hatékonyságunkat ellenőrizni tudjuk. Vagy amennyiben tétlenek lennénk, mankó lehet számunkra az elvégezendő feladatok felfedezésében.

4. Együttműködés

Nehéz önmagunknak és másoknak is megfelelni. Nehéz az együttműködéssel járó, a munkánkra vagy a személyiségünkre vonatkozó meglátásokat, minősítéseket, véleményeket, s akár kritikát is, még ha jó szándékú akkor is elfogadni. Ám ha a szemünk előtt lebegtetjük, hogy mindezekből akár tanulhatunk magunkról is és másokról is, akkor egy csapatmunka is érdekesebbnek tűnhet. A saját befogadó határainkról, a képességeinkről, a munkához való hozzáállásunkról, illetve a másik jelleméről, tulajdonságairól is többet tudhatunk meg. Igyekezzünk úgy felfogni az együtt végzendő munkát, hogy a lehető legjobb lehet, hiszen mindenki a legtöbb tudását adja hozzá, és mennyivel többek lehetünk általa. És mégsem mi maradtunk ki a nagy közös projektből, hanem valaki más. Ami egyfajta elismerés felénk, a munkánkról, rólunk.

5. Alázat és  tisztelet

Elengedhetetlen része az emberi kapcsolatoknak az alapvető tisztelet megadása.  A főnökkel felettessel szemben, az idősebb és tapasztaltabb kollégának, illetve mindenki más munkatárs felé is. Alázatosnak kell maradnunk. Sosem érezhetjük úgy, hogy mi már mindent tudunk, tévedhetetlenek vagyunk, mi már nem tanulhatunk újat. Dehogynem! Ráadásul a legfiatalabb és a legegyszerűbb beosztásban bíró kollégától éppúgy, mint a legrangosabb munkatárstól is. Tiszteljük meg saját magunkat azzal, hogy nem zárkózunk el a másik embertől. Inkább előzékenyek vagyunk és engedjük magunknak a más szempont, más eszköz, más meglátás, más út, más megoldás megismerését azzal, hogy megtiszteljük egymást a nyitottságunkkal és figyelmességünkkel.